2009. augusztus 19., 11:052009. augusztus 19., 11:05
A politikai paletta ellentétes oldalán álló pártok alkotta nagykoalíciók rendszerint vészterhes időkben alakulnak, illetve akkor, amikor más alternatíva nem mutatkozik, mivel egy ország politikai porondját két, nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező párt uralja, amelyeken kívül nem maradt más, koalícióképes erő.
A két, ideológiailag egymással szöges ellentétben álló párt frigyre lépését ráadásul a választók úgy értékelhetik, pártjuk becsapta őket, hisz az általa eddig minden eszközzel legyőzni kívánt ősellenséggel kötött szövetséget. Romániában igazából tavaly ősszel semmilyen külső ok nem indokolta a nagykoalíció megkötését. A gazdasági válság hatásai akkor még nem voltak annyira súlyosak, a választás után pedig a PSD és a PDL mellett ott voltak a liberálisok és az RMDSZ, amelyekkel bármelyik alakulat kiválthatta volna a nagykoalíció kényszerét.
A PDL–PSD-frigyet csupán egyetlen indok motiválta: a hatalom mindenáron való megszerzése. A koalíció ezért éppen azzal a tulajdonsággal nem rendelkezik, amelyet a politikusok-politológusok az ilyen szövetségek erényének tartanak: a stabilitással, ami abból fakad, hogy a stratégiai döntésekben nem áll fenn annak a kényszere, hogy több partnerrel kelljen egyeztetni. Az oktatási törvénycsomag körüli mizéria bebizonyította, hogy a PSD és a PDL továbbra is elsősorban az ellenséget látja egymásban, ezért egy olyan horderejű kérdésből, mint a tanügyi rendszer reformja, presztízskérdést kreálnak, és a tartalmi elemek helyett az vált elsődlegessé, hogy melyikük változatából kerül be több elem a végső verzióba.
Márpedig ezzel csak tovább züllesztik a megreformálni kívánt oktatást, hiszen az annak alapját képező pedagógusok azt látják, hogy a hangzatos ígéretek ellenére sorsuk továbbra sem érdekli egyik felet sem, csupán a választási küzdelem részévé váltak. Ennek nyomán pedig még kedvetlenebbül, még kevesebb meggyőződéssel működtetik a már így is szétesőben lévő rendszert. Azért a kormány egy módon mégiscsak az oktatás hasznára válik. Tevékenységével például szolgál a politológia-tankönyvek „Így ne kormányozzunk!” című fejezete számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok