2009. augusztus 04., 10:502009. augusztus 04., 10:50
A budapesti külügyminisztérium – az elmúlt években rá egyáltalán nem jellemző szívóssággal – előbb az EBESZ, most pedig az ENSZ és az Európa Tanács elé viszi a kirekesztő, sovén nyelvhasználati jogszabályt, amelyet júniusban fogadott el a pozsonyi törvényhozás. És amelynek „szellemiségéről” szinte mindent elárul, hogy szeptemberi hatálybalépése után kemény pénzbírsággal sújtaná azt a felvidéki magyar újságíró kollégát, aki a fenti mondatban elsőként nem Bratislavaként emlegetné az egykori magyar koronázó főváros nevét.
Persze túlzott reményeket nem kell fűzni ahhoz, hogy a nyelvtörvényről az ENSZ egyhamar kimondja: kisebbségellenes és diszkriminatív; a számos esetben sóhivatalként működő szervezet nemegyszer történetesen népirtások esetében sem volt képes szankciókat foganatosítani. Azok után azonban, hogy Brüsszel (apropó, vajon miért nem érzi magát kompetensnek a témában Leonard Orban, az EU többnyelvűségért felelős biztosa?) eléggé el nem ítélhető módon a mai napig nem foglalt állást a magyar–szlovák viszonyt történelmi mélypontra juttató nyelvi elnyomás ügyében, Budapestnek ezt a lehetőséget is meg kellett ragadnia.
Ez ugyanis még mindig járhatóbb, mint a Magyar Demokrata Fórum által tegnap bedobott blődség, miszerint a magyar állam vállalja át a nyelvtörvény megszegése miatt a szlovákiai magyarokra esetlegesen kirótt bírságok kifizetését. Az ötlet már csak azért is érthetetlen, mivel egykori igazságügy-miniszterként Dávid Ibolya MDF-elnöknek illene tudnia: ha valaki majd hajlandó lesz bár egy szlovák koronát is fizetni azért, mert Rimaszombatnak ejtette a Rimavská Sobotát, akkor ezáltal elismeri, úgymond törvényesíti a Fico–Slota-tandem rettenetes agyszüleményét.
Még szerencse, hogy a budapesti kormány és az országgyűlési pártok nem ebbe az irányba mozdultak el, hanem – ritkán tapasztalható összezárást tanúsítva – a legmagasabb nemzetközi fórumoknál védik a szlovákiai magyarság nyelvhasználati jogait. Elrettentő példát statuálva más, hasonló nyelvi elnyomást fontolgató utódállamok számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok