VEZÉRCIKK – És tanúi lehettünk azon – minden bizonnyal ritka – alkalmak egyikének, amikor Liviu Dragnea, a PSD elnöke és a kormány valódi feje igazat mondott.
2017. február 02., 23:582017. február 02., 23:58
Amikor újabb korrupciós perének első, halasztott tárgyalása után kilépett a bíróság kapuján, azt mondta az újságíróknak: rajta a közkegyelem nem segíthet. És valóban: nem a részleges közkegyelmet rögzítő törvénytervezet, hanem a büntető törvénykönyv módosításáról szóló sürgősségi kormányrendelet az, amely elejét veheti, hogy börtönbe kerüljön, hiszen az csupán 200 000 lejes kár fölött minősíti bűncselekménynek a hivatali visszaélést. Mivel pedig ellene ennél kisebb összegű kár nyomán indult hivatali visszaélésre való felbujtás miatt bűnvádi eljárás, az egyre nagyobb valószínűséggel csakis az ő kedvéért kidolgozott módosítás nyomán várhatóan megússza a felelősségre vonást.
Ez természetesen már önmagában is felháborító, magukra legalább egy keveset adó banánköztársaságok kormányai sem követnek el ekkora kaliberű gazemberséget.
A legvérlázítóbb ugyanakkor az egészben a mérhetetlen szintű gyávaság, amellyel az egészet végrehajtották. Jóformán az éjszaka leple alatt – este tíz órakor – fogadta el a kormány a módosításokat, amelyek természetesen nem szerepeltek a kormányülés előzetesen kiadott napirendjén. Bizonyára arra számítottak, hogy a késői időpont miatt nem vonulnak ki az emberek tüntetni, ebben azonban csalódniuk kellett, hiszen csak Bukarestben több mint tízezren vonultak utcára. Szerdán este pedig a rendszerváltás utáni legnagyobb létszámú tüntetéseken követelték a kabinet távozását.
A kormány gyávasága azonban még ekkor sem ismert határokat: Dragnea és alárendeltje, Sorin Grindeanu kormányfő nem mertek a nyilvánosság előtt mutatkozni a rendeletek puccsszerű elfogadása után, minden nyilvános szereplésüket lemondták, és Florin Iordache igazságügy-miniszter is a biztonságos pártirodába menekült, amikor sajtónyilatkozata közben tüntető ellenzéki képviselők vették körül a parlamentben.
A történelem során kevés alkalommal fordult elő, hogy egy kormány hajtson végre puccsot egy másik hatalmi ág, egyben a jóérzésű, törvénytisztelő polgárok ellen. Romániában azonban most ez történt: a kormány előre megfontolt szándékkal, aljas indokból jócskán megnehezítette a korrupcióellenes igazságügyi szervek munkáját, egyúttal fityiszt mutatott a polgároknak, jelezve, hogy a hozzá közel álló, korrupciós gyanúba keveredett vagy már el is ítélt politikusok és üzletemberek a törvény fölött állnak.
És ezen nem változtat semmit az a tény, hogy számos jogszabály ellentmondásos és nem egyértelmű, illetve hogy a hivatali visszaélés Btk.-beli meghatározásának tisztázását az alkotmánybíróság követelte ki. A taláros testület ugyanis azt nem kérte, hogy alsó határt szabjanak meg, gyakorlatilag azt rögzítve, hogy 200 000 lejig szabad lopni. Ezzel a kormány eljátszotta annak a legitimitásnak a jelentős részét, amit a választáson elért, hiszen aljasul, saját érdekeit előtérbe helyezve átverte az ország polgárait.
A kormány a lehetséges, rá nézve negatív következményeket figyelmen kívül hagyva úgy viselkedik, mint ha nem lenne holnap, mint ha mindegy lenne a számára, hogy mi lesz a jövője. Mint ha eleve csupán annyi feladata lett volna, hogy elfogadja a hozzá közel álló bűnözők megmentését szolgáló módosításokat. Ez persze csupán spekuláció, de egyes elemzők felhívták a figyelmet: ha most lemondana a kormány, az ügyvivő kabinetnek már nem lenne joga visszavonni a rendeleteket, így a tüntetők hiába kapnák meg, amit követelnek, azok mindenképpen hatályba lépnének, amennyiben az alkotmánybíróság nem semmisíti meg őket. És mivel már az alkotmánybíróság élén is egy volt(?) PSD-s politikus áll, erre sem érdemes nagy összegben fogadni.
A kormány lépését nem menti, hogy a korrupcióellenes ügyészség eljárásai sok esetben fölvetik a gyanút, hogy politikai megrendelésre zajlanak. Ha nincsenek meg az ilyen esetek megelőzésére, kiszűrésére és szankcionálására szolgáló mechanizmusok, akkor átlátható módon ki kell dolgozni őket, de nem ilyen aljas és alattomos módszerekkel kell megkötni az ügyészek és a bírák kezét.
Az Egyesült Államok és öt másik befolyásos ország aggódó hangvételű közleményét sem érdemes azzal félresöpörni, hogy be akarnak avatkozni az ország belügyeibe, hogy a saját érdekeiket kiszolgáló kormányt juttassanak hatalomra. Természetesen ez is mindig benne van a pakliban, azonban gondoljunk bele: mi sem szívesen lennénk egy klubban – ez esetben a „klub” a NATO és az EU – olyasvalakikkel, akik nyilvánvalóan a bűnözőket akarják az igazságszolgáltatással és a felelősségre vonással szemben megvédeni.
Figyelemre méltó annak az RMDSZ-nek a reakciója az ügyben, amely parlamenti támogatásról szóló megállapodást írt alá a kormánypártokkal. A szövetség közleményben jelezte: nem ért egyet azzal, hogy sürgősségi rendeletben módosították a Btk.-t, bár magával a módosítás tényével igen. Az RMDSZ szerint a jogszabályokat a parlamentben kell módosítani. Ezzel az állásponttal elvileg részben akár még egyet is lehet érteni – csakhogy már rég nem erről szól az ügy.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök „hibának” nevezte a kormány lépését, holott az nem tévedés, nem hiba, hanem szándékos támadás az amúgy nem folttalan igazságszolgáltatás ellen, amellyel nem csupán önmagát járatta le, hanem az országot is. Így minél tovább halogatja az RMDSZ azt, hogy felmondja a PSD–ALDE-val kötött támogatási megállapodást, annál jobban „ráég”, hogy egy követ fúj velük. És ezzel még nem is az a legnagyobb baj, hogy önmagát lejáratja – már amúgy sem tartják makulátlan alakulatként számon. Hanem az, hogy egyetlen parlamenti képviseleteként az erdélyi magyar közösséget is.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!