Elnökválasztás sorshúzással

Olyan szereplő söpörte be az urnákhoz járuló román állampolgárok szavazatainak csaknem 23 százalékát, akit a sajtó mindvégig a „futottak még” kategóriába sorolt, akit a közvélemény-kutatások egy hónappal a választás előtt egy százalékon, két nappal a választások előtt pedig nyolc százalékon mértek. Georgescu nevét legfennebb a román szélsőségesekkel foglalkozó újságírók ismerték. Tegnap óta azonban az efféle vájt fülű újságírók mellé odaírhatjuk a választókat is. A választókat, akik közül csaknem minden negyedik nemcsak hogy hallott róla, hanem rá is adta a szavazatát.

Hogyan lehetséges ez? Ki szólt nekik, hogy rá szavazzanak? Milyen módszerekkel érhette el ez az ember, hogy ilyen rövid idő alatt előtörjön az ismeretlenségből, és ilyen sok embert meggyőzzön? Mit láttak benne a választók, amit a többi jelöltben nem?

Ezeket a kérdéseket csak hosszabb idő után lehet megválaszolni. Várni kell még, hogy a felzavarodott víz leülepedjen. Most csak megérzésekről, sejtésekről írhatunk.

Az azonban már most megfogalmazható, hogy a román politika mindig hajlamos volt arra, hogy meglepő választási eredményeket produkáljon. Emlékeznek még a Gigi Becali nevével fémjelzett Új Generáció Pártjára (PNG), melynek a 2007-es választásokon csak 0,15 százalék hiányzott a parlamenti küszöb átlépéséhez? Vagy emlékeznek még a Dan Diaconescu Néppártra, amelyik 2012-ben a szavazatok 14 százalékát gyűjtötte be a parlamenti választásokon, és a harmadik legerősebb párt lett Romániában? Vagy idézzük fel a négy évvel ezelőtti meglepetésünket is, amikor George Simion és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) robbant be a semmiből, és szerezte meg a parlamenti mandátumok kilenc százalékát. Igaz, ezeket a példákat mind parlamenti választások szolgáltatták. Elnökválasztáson csak 2000-ben jutott a második fordulóba meglepetésjelölt. Akkor Corneliu Vadim Tudor és Ion Iliescu közül kellett kiválasztani Románia elnökét.

Annak vannak jó esélyei, aki el tudja hitetni a választókkal, hogy az ő vezetésével ébred majd öntudatára a nép. És kell ehhez a megváltói aurához az ortodox egyház misztikus háttere. Ez Călin Georgescu választások utáni első nyilatkozatában is felsejlett.

A megváltói imázs pedig csak akkor rajzolódik ki, ha a megváltójelölt kellően ismeretlen. A korábbi megváltók vonzereje rendre elkopott, ahogy bekerültek a politikába. George Simion még tartja valamennyire magát, de a választók Georgescu és Simion közül ezúttal is az ismeretlenebbre pecsételtek. A legismertebb jelöltek, akik korábban az ország kormányfői voltak, nem nagyon kellettek a választóknak. Őket már sikerült megismerniük, és sikerült leírniuk.

A román közélet 35 év alatt sem tudott olyan politikusokat kitermelni, akik hiteles, koherens, reális víziót vázoltak fel, és az életükkel is hitelesítették ezt. Talán az 1995-ben elhunyt Corneliu Coposu volt az utolsó ilyen. Neki azonban egy posztkommunista társadalomban előrehaladott életkora miatt sem volt esélye hatalomra jutni.

Călin Georgescut is az ismert ellenjelöltek elleni protesztszavazatok emelték az első helyre.

De mindez a háttér kevés ahhoz, hogy megmagyarázza a lendületes előretörést. Ahhoz ugyanis, hogy valaki így törjön elő az ismeretlenségből, előbb el kell érnie, hogy a választók értesüljenek a létezéséről, a gondolatairól. Itt jön be a képbe az említett napelempályázat, és az internet világa.

Kétségkívül olyan világban élünk, amelyet az internet határoz meg. A választók többsége ma már nem a sajtóból, nem a televíziókból tájékozódik, hanem a közösségi portálokon keresztül gyűjti be azokat az információkat, amelyek alapján meghozza a döntéseit. Azt tudja, amit a Facebook, az X vagy a TikTok felkínál neki. Tájékozottságát, ismeretanyagát a számítógépes rendszerek algoritmusai határozzák meg. Ha pedig így van, a választás is nagy mértékben informatikai kérdéssé alakul át.

Az nyer, akinek tetszetősebb mondatokat adnak a szájába a kampányszakértők, de még inkább az, akinek az informatikusai jobban ismerik a közösségi portálok algoritmusait. Vagy az, akit olyan erő segít, amelyiknek a zsebében van az algoritmusok kulcsa.

Călin Georgescu a kínai hátterű közösségi portálon, a TikTokon juttatta el üzeneteit a választókhoz. Azt is sikerült elérnie, hogy a TikTok algoritmusai az ellenjelöltek üzenetei mögé is az ő üzeneteit tolják hozzászólások formájában, és a kereső is őt ajánlja alternatívaként. Talán ez a sikerének a legfontosabb kulcsa. Ennek pedig alig van köze ahhoz, hogy felkészült-e a feladatra, hogy van-e megoldása Románia bajaira.

Első fordulós győzelme még kontrasztosabban rajzolja ki azt a megérzésünket, amely az amerikai választási eredmények kapcsán is megfogalmazódott: a közösségi portálok algoritmusai csapdába vitték a demokráciát.

Ha nem történik meg ezzel a helyzettel való szembenézés, akár azt is javasolhatjuk, hogy válasszák ki sorshúzással Románia következő elnökét.