2008. december 24., 14:242008. december 24., 14:24
Az államelnök ezzel kerek perec felfedte, amit a kampány során még diszkréten elhallgatott a választóktól: a liberális pártelnök iránti ellenszenve nagyobb, mint az ősellenségnek hitt szociáldemokratákkal szemben viseltetett gyűlölete. Vagyis inkább kész fátylat borítani a PSD-vel tizenkét éve fennálló nézetkülönbségre, mint arra, hogy Tăriceanu 2006-ban kitessékelte a kormányból kedvenc pártját, a demokrata alakulatot. A bukaresti nagykoalíció szellemi atyjai közül tulajdonképpen Băsescu hozzáállása keltette a legnagyobb meglepetést – jobban mondva csalódást – mindazok körében, akik valóban hittek abban, hogy a 2004-es „narancsos forradalom” által hatalomra segített elnök nem tántorítható el az Iliescu–Năstase–Hrebenciuc fémjelezte posztkommunista triumvirátus elleni harctól. Ehhez képest az államfő nem dilemmázott, amikor Tăriceanu ellenzékbe küldése, illetve korábbi elvei között kellett választania: kommunista- és korrupcióellenessége, a PSD iránti gyűlölete elillant, és immár egy tálból cseresznyézik a parlamenti felfüggesztésében oroszlánrészt vállaló szocdemekkel.
Ezek után maga Băsescu is joggal teszi fel a kérdést: milyen következményekkel jár pálfordulása a jövő évi elnökválasztáson? Mi azt mondjuk, hogy hitele, ő azt, hogy szavazótábora tekintélyes részét elveszítette. A nagy kérdés viszont az, hogy miként próbálja kiköszörülni a csorbát az előttünk álló egy év során. Tovább bizonygatva, hogy a gazdasági-pénzügyi válság közepette a nagykoalíciót a „legfelsőbb hatalom”, az ország érdeke diktálta, vagy – ismét felmelegítve az erkölcstelen megoldás tézisét – nekiveselkedik a jobb és a bal közötti frigy felbontásának.
Ez lesz Băsescu pályafutásának eddigi legnagyobb kihívása. Merthogy a hazai választó sem hülye.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.