JEGYZET – Már az uborkaszezon sem a régi: van ugyan majdnem elviselhetetlen hőség, de a lázas témavadászat diszkrét bája elillant.
2016. július 26., 19:442016. július 26., 19:44
Olyan időket élünk, amikor halomban hevernek körülöttünk a témák, le sem kell hajolni értük, elég csak kinyúlni az ablakon. Naponta árasztanak el a legkülönfélébb bűncselekményekről, több-kevesebb áldozatról szóló hírekkel, annál több viszont a sok okoskodó kommentár. Egyesek szerint csak magányos, frusztrált kamasz akarta levezetni az indulatait a lövöldözéssel, vagy szerelemféltésből szúrta le valaki a kedvesét, s amíg a lendülete tartott, szurkált ismeretlenek felé is, egyszóval a kommentátorok közül van, aki tompítani szeretné a bűncselekményeket, hogy minél kisebb legyen a pánikhangulat, mások viszont épp ellenkezőleg, azonnal vallási különbségről, terrorista migránsokról beszélnek, a szó szoros értelmében uszítva a közvéleményt.
Nem szép ugyan, de örülök, hogy hozzánk még nem gyűrűzött be a féktelen indulatok ártatlan áldozatokon való gyilkos levezetésének módija, ha pedig különböző bűnözőbandák össze is akasztják a bajszukat, azt elintézik „családon\" belül. Vagyis – egyelőre – vehetjük sorra a kínálkozó témákat. A napokban észrevettem, hogy nincs szükség költséges felmérésekre, csak szét kell nézni a városban, és máris szembeötlik, hogy megint napról napra szaporodnak a koldulók, az ezt-azt kéregetők, ahogy húsz évvel ezelőtt, a nekilóduló infláció idején is nyüzsögtek az utcákon. A szociális barométer tehát, a híres operettslágert idézve, nem imponál.
És ha nagyon rám telepedett volna az uborkaszezon, nem hagytam volna szó nélkül az utóbbi idők amerikai importdivatját, a kisgyerekeknek a csúcsarisztokráciához való sorolását. A frászbukot elárasztó szelfiken ugyanis csak kis hercegnők és hercegek pózolnak, ami mondjuk a család szempontjából még megmagyarázható, de amikor ez a „főrendi\" nemzedék felnő majd, és rádöbben, hogy ugyanolyan hétköznapi emberek, mint a felmenőik is voltak, sok személyiségproblémával kell majd szembesülnie a társadalomnak. Írtam volna továbbá a hiányzó munkahelyeket pótló, egymás tarkójába lihegő fesztiválözönről.
Kezdünk hasonlítani ahhoz, ahogy Hemingway az első világháború sebeit az újonnan megismert néger dzsesszel gyógyítgatni próbáló Párizst írta le: folyamatos vándorünnep. De ez mind elmarad, ahogy az uborkaszezont, illetve a témavadászatot is „sikeresen\" elnapoltuk: makrokozmoszunk – sajnos – már egy éve az erőszak csillagjegyében jár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!