2009. január 07., 11:022009. január 07., 11:02
Aztán sörrel nem koccintunk éjfélkor – mert a pezsgőt mindketten utáljuk, és sörrel magyar ember 150 év után sem koccint – majd lefekszünk, és húzzuk a csendest reggelig. Mindezt azért, hogy újév napján reggel frissen és üdén hívogathassuk telefonon az éjszakát átbulizó ismerőseinket, és akkor kívánjunk nekik boldog újesztendőt, amikor ők pihennének. Na, de mindebből nem lett semmi, ugyanis éjfélkor akkora petárdázás, durrogtatás kerekedett, hogy felváltva kellett nyugtatgatnunk a barátnőm lányát, illetve családom legújabb tagját, „szőrös unokámat”, a féléves kismacskát.
Barátnőm lánya hétéves korát meghazudtoló markáns véleményének adott hangot, kifejtve: „tisztára hülyék, hogy éjnek idején ekkora lármát csapnak”. Meg, hogy minek ez a felhajtás, robbantás és durrogtatás, még valaki meg is sérülhet a veszélyes játéktól. Kismacskám „véleményét” a fürdőszoba ajtajából mindjárt éjfél után össze is takaríthattam, szegény pára ugyanis úgy megijedt, hogy nem érte el a homokostálat, és odaibrikált az ajtóba – ahogy nálunk Gyergyóban mondják. Ezek után nem maradt más hátra, mint az, hogy az éjfél után hirtelen beállt csöndben lefektettük a barátnőm lányát, összetakarítottam a „macskaibrikát”, majd a jól végzett munka örömével leültünk egy-egy sörrel egy kis eszmecserére.
Kezdtük az örökzöld témával, a férfiakkal, aztán kikerekedtünk a politikára, alaposan kielemeztük, ki, milyen hülye. Felelevenítettük az elmúlt szilvesztereket, amikor csupa illendőségből megittuk a pezsgőt, és késő éjszakai órákban is meleg ételt zabáltunk, csak azért, mert ilyenkor így szokás, hogy aztán másnap délfelé úgy ébredjünk, mintha apróra zúzott üveget vacsoráztunk volna. Szóval, mire mindezt szépen elbeszélgettük, megdöbbenve észleltük, hogy már hajnali négy óra, és mindjárt kukorékolnak a kakasok. Azzal ágyba bújtunk, de nem sokáig, mert fél tíz magaslatában már igencsak igényelte a társaságunkat mind a barátnőm kislánya, mind a féléves kismacska. Aztán kezdődött a napi rutin, reggeliztetés, friss tej a macskának stb. És eszünkbe sem jutott felhívni az éjszakát mulatozással töltő ismerősöket. De, senki ne reménykedjen, mert ami késik, az nem múlik. Idén is lesz szilveszter, majd újév napja is…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok