2008. december 15., 07:002008. december 15., 07:00
A választásokon kialakult erőviszonyok alapján jó esély mutatkozott a kormányszereplésre, hiszen a nagykoalíció kivételével gyakorlatilag minden felállásban szükség lett volna az RMDSZ-re a kényelmes többséghez. A szövetség pechére azonban a szociáldemokraták sokkal kétségbeesettebbek voltak annál, semhogy még négy év ellenzéki szerepet bevállaljanak. Tudták jól: Băsescu-párti miniszterelnökkel felálló kormány esetén, ellenzéki pártként arra kell felkészülniük, hogy a PDL egész pályás letámadást indít a párt helyi és bukaresti érdekcsoportjai ellen. Ezt pedig egy módon lehet kivédeni: ha szövetségre lépnek azzal, akit nem tudtak legyőzni. A nagykoalícióban pedig fölösleges bármely más alakulat, így az RMDSZ is.
Akár azt is elhihetnénk (amúgy nem tesszük), hogy magyarellenes él nincs a PSD gesztusában, amellyel elutasította az RMDSZ-szel való koalícióra lépést, ám már maga az a tény, hogy ilyen vehemensen kikelt a magyar szervezet kormányszerepe ellen, hozzájárulhat a széles körű magyarellenesség újbóli megjelenéséhez. Hiszen ha az egyik, több mint 30 százalékos támogatottsággal rendelkező kormánypárt agresszív hangvételben mantrázza, hogy nem kér a magyarokból, és ez az országos médiumokon keresztül széles nyilvánosságot kap, könnyen követendő mintává válhat.
Az RMDSZ feladata most az, hogy minél hamarabb elsajátítsa az agresszív ellenzék szerepét, számon kérje a hatékony válságkezelési és decentralizációs programot a kormányon, és csendben figyelje, ahogy a két nagy marja egymást. (Erre a két pártot ismerve előbb-utóbb óhatatlanul sor kerül). Ha pedig azt tapasztalja, hogy a kisebbségi kérdésben a “szlovakizálódás” jelei mutatkoznak, eddigi visszafogottságát félretéve a lehető leghangosabban és leghatározottabban tárja a nemzetközi nyilvánosság elé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok