Ellenzék nélkül

Mivel a szavazókedv legpontosabb fokmérője az önkormányzati megmérettetés, a négy évvel ezelőttinél nyolc százalékkal kevesebbet számláló országos részvétel minden eddiginél határozottabb figyelmeztetés a romániai politikai osztály számára. Többségi és kisebbségi alakulatok számára egyaránt intő jel, hogy képtelenek eljutattni üzenetüket a választók többségéhez, vagy ami ennél is rosszabb: a társadalom széles rétege nem vevő a négyévente megfogalmazott politikai szlogenekre. A legnagyobb slamasztikába azonban a magyar pártok kerültek, az urnáktól való távolmaradás ugyanis éppen az ő választókörzeteikben – elsősorban Hargita és Kovászna megyében – érzékelhető leginkább. Könnyű kitalálni, mi következik abból, ha nem sikerül megállítani ezt a folyamatot: a magyarság még tömbvidéken is teret fog veszíteni az önkormányzatokban.

A másik, ugyancsak általános tendencia, hogy a választók számos esetben szemet hunytak afölött, ha a polgármesterjelöltjük ellen bűnvádi eljárást folytat, netán vádat is emelt a nyomozó hatóság. Craiovától Csíkszeredáig, Nagybányától Marosvásárhelyig a szavazati jogukkal élő polgárok túlnyomó többsége nem talált kivetnivalót abban, hogy olyan elöljárónak szavazzon bizalmat, akivel szemben felmerült a törvénysértés gyanúja, sőt aki jelen pillanatban is előzetes letartóztatásban van. Mindez főleg a DNA népszerűségének, a korrupcióellenes hadjáratot övező társadalmi megbecsülés ismeretében érdekes. Eme furcsa kettősség közepette azonban mégsem javallott a pártok számára, hogy hosszabb távon építsenek az ilyesfajta szimpátiára, hiszen előbb-utóbb úgyis visszaüt például az a liberális Janus-arcúság, miszerint nyíltan nem adták a nevüket a bűnvádi dossziék által betemetett Dorin Florea indulásához, utólag azonban már maguknak vindikálják a győzelmét.

Amúgy a PNL számára kettős vereséggel ér fel a mostani, amely önkormányzati pozícióinak meggyengülésén túlmenően azt is előrevetíti, hogy ellenzékben marad az őszi parlamenti választások nyomán. Hacsak nem követ el valami óriási baklövést – például reaktiválja Victor Ponta volt kormányfőt –, a szociáldemokrata pártot jószerint semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy az év végén átvegye a hatalmat. Magyar vonalon az RMDSZ-nek sikerült megtartania pozícióit, és bár 2012-höz képest nem tud felmutatni látványos előrelépést, Szatmárnémeti „visszahódításával” méltán könyvelheti el sikerként a hétvégi megmérettetést.

Mindemellett azt is, hogy gyakorlatilag nincs ellenzéke: az EMNP-nek nemhogy nem sikerült megerősödnie, de jelentősen meggyengült, az MPP pedig a két másik magyar alakulat nyújtotta „támaszték” nélkül meg se áll a saját lábán. Ez az állapot látszólag kedvez az RMDSZ-nek, a valóságban viszont magára a szövetségre nézve rejteget veszélyeket. Azokon a településeken ugyanis, ahol kizárólag a szövetség állított polgármesterjelöltet, a tét hiánya jelentősen befolyásolta a szavazókedvet is, és minél kevesebben mennek el voksolni egy községben vagy városban, annál kevesebb támogatást kap egy adott alakulat megyei listája.

Végeredményben Marosvásárhely esete sem tekinthető teljes kudarcnak, mivel a magyar jelölt helytállása bebizonyította, hogy összefogással még egy kisebbségi közösség is sok mindenre viheti. Ráadásul megtörténhet, hogy erre a példás összekapaszkodásra hamarabb szükség lesz ismét, mint azt gondolnánk. Hiszen választások ide vagy oda, az ügyészség és az igazságszolgáltatás malmai mégiscsak őrölnek...