2009. május 27., 11:592009. május 27., 11:59
Persze sokan – ne tagadjuk: nagy adag hímsovinizmustól vezérelve – elsősorban abból az alapállásból vezették le a miniszterré avanzsált Elena Udrea „eredendő” hozzá nem értését, hogy ugyan miként fogja kirántani a román turizmus kátyúba ragadt szekerét az a nőszemély, aki Norvégiáról nem tudja: nem EU-tagállam, majd – ugyancsak élő tévéadásban – horgolva bizonygatta háziasszony voltát.
Nos, ezek az előítéletek egytől egyig megalapozottak, csakhogy féléves tevékenysége során a miniszternek éppen a sokak szemében visszatetszőnek tűnő kihívó magatartásával sikerült a rá bízott ágazatra irányítani a figyelmet.
Márpedig a jó turizmusra az agresszív marketing a legjobb módszer. Udrea például a francia nyílt teniszbajnokság, a Roland Garros idején nagy román sportcsillagok, Nadia Comăneci, Ilie Năstase és Gheorghe Hagi közreműködésével népszerűsíti a párizsi utcákon a romániai turizmus gyöngyszemeit, remélhetőleg nem eredménytelenül.
Számunkra ennél is figyelemreméltóbb azonban, hogy a hónapokkal ezelőtt a Székelyföldre látogató miniszteri kontingens tagjai közül egyedül ő tért vissza ismét a magyarlakta régióba. Nélküle a hét végi sepsiszentgyörgyi kolbászfesztivált eseményszámba se veszik a bukaresti tévécsatornák híradásai, ami a rendezvény népszerűsítése szempontjából egyáltalán nem elhanyagolandó.
Ennél is többet hozott azonban a székelyföldi turizmus konyhájára a borszéki, parajdi, tusnádfürdői projektekre kiutalt 19 millió lej, annak pedig szintén különösen örült a hargitai és kovásznai tanácselnök, hogy a Szent Anna-tó partján rotyogó pityókatokány kavargatása közben Udrea támogatást ígért az évente több tízezer turista által felkeresett gyöngyszemhez vezető út felújítására. Azon a paprikáson ne múljon: havonta legalább egyszer a Székelyföldre, Erdélybe kell csalogatni a minisztert.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok