VEZÉRCIKK – A várakozásoknak megfelelően máris temérdek spekuláció látott napvilágot a fertőtlenítőszer-botrányban érintett Hexi Pharma tulajdonosának halála kapcsán.
2016. május 23., 19:512016. május 23., 19:51
Névtelen, illetve személyazonosságukat és arcukat egyaránt vállaló kommentelők állítják meggyőződéssel, hogy a romániai egészségügy elmúlt évtizedek egyik legnagyobb korrupciós ügyének főszereplője nem balesetben vagy öngyilkossági szándékból, hanem idegenkezűség révén vesztette életét.
Nincs ebben semmi meglepő, elvégre olyan időket élünk, amikor mindenkinek mindenről megvan a véleménye, aminek a legtöbben a nagy nyilvánosság előtt rendszerint hangot is adnak. Némileg rendhagyó viszont, hogy az összeesküvéseket gyártók körében megannyi véleményformáló és politikus viszi a prímet. Ami azért is furcsa, mivel választási kampány ide vagy oda, elégséges információ és megdönthetetlen bizonyíték hiányában meglehetősen meredek kijelenteni olyasmit, hogy a bukaresti üzletembert megrendelésre tették el láb alól, és hogy minden bizonnyal valamelyik titkosszolgálat keze van a dologban. Ráadásul mindezt nem holmi határtalan fantáziával megáldott, ismertséget hajhászó nímandok, hanem parlamenti képviselők, volt miniszterek és kormányfők állítják.
A baj csak az, hogy a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized máig felgöngyölítetlen kétes ügyleteinek, hangzatos botrányainak ismeretében megtehetik. Ha már a hírszerző szolgálatok állítólagos érintettségénél tartunk, ma sem tudni például – kivéve természetesen az érintetteket –, hogy pontosan ki állt a Zsombolya-ügyletként elhíresült akció mögött, amelynek keretében Románia a kilencvenes években megsértette a Jugoszlávia elleni nemzetközi olajembargót. Homályba vész, kinek az érdekét szolgálta a kilencvenes évek másik nagy panamája, a Megapower-botrány, amelynek során a román állam 12 millió dollár veszteséget szenvedett az amerikai cégnek nyújtott hitel lenyúlása miatt. Ugyancsak a titkosszolgálatokkal hozták összefüggésbe, ám szintén felderítetlen maradt a Cigaretta-ügyletként elhíresült, a bukaresti Otopeni katonai repülőtéren lebonyolított csempészbotrány.
Megannyi olyan kétes ügy, amelynek ismeretében még a spekulációra kevésbé hajlamosakat is elfogja a kétely a Hexi Pharma körüli fejlemények láttán. Ám miközben a kétely és a spekuláció a nyilvánosság privilégiuma, a nyomozó hatóságoknak már kimondottan kötelességük feltárni minden egyes bűncselekményt. Ha nem akar táptalajt szolgáltatni további öszszeesküvés-elméleteknek, a főügyészségnek a legapróbb részletekig ki kell vizsgálnia, miként fordulhatott elő, hogy egy cég hoszszú éveken keresztül több tucat kórházat, állami intézményt megvesztegetett vagy átvert – közöttük a társasággal ugyancsak szerződéses viszonyban álló Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) –, ezen túlmenően pedig el kell oszlatnia a cégvezető halálát övező homályt is.
A feladat egyértelmű, ha tudjuk, hogy a Hexi Pharma korrupciós ügye kórházi fertőzések, elhalálozások ezreivel hozhatók összefüggésbe, ami nemzetbiztonsági kérdésnek minősül. De nagyon fontos még a tisztázás azért is, hogy a polgárokban ne maradjon kétely az állami intézmények feddhetetlenségével kapcsolatban, és ne adjanak hitelt mindenféle hátborzongató teóriáknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!