Nem árt felidézni a szerdán történtek tükrében, miért is vonult be Romániában a köztudatba a demokrácia „fekete keddjeként” 2013. december 10-e.
2017. január 18., 21:522017. január 18., 21:52
Az a nap, amikor egyes törvénytervezetek megszavazásával, illetve más előterjesztések napirendre tűzésével a parlamenti képviselők és szenátorok gyakorlatilag büntetlenséget próbáltak bebiztosítani maguknak. Például törölve a köztisztviselők köréből az államelnököt és a honatyákat, megszüntetve ezáltal a köztisztviselőkre vonatkozó büntetőjogi felelősségüket.
Szintén Btk.-módosítással megváltoztatták az érdekkonfliktus meghatározását, mégpedig úgy, hogy lehetetlenné váljék a közigazgatási tevékenység kivizsgálása érdekkonfliktus gyanúja esetén miniszterek, polgármesterek, önkormányzati képviselők ellen. Megjegyzendő: a törvényhozók akkoriban előzetes bejelentés nélkül, mondhatni suttyomban tűzték napirendre ezeket a kérdéseket. Szándékukban állt a fogvatartottak ezreinek kedvező amnesztiatörvényt is elfogadni, a közfelháborodás miatt azonban visszatáncoltak.
Bár az akkoriban kétharmados parlamenti többséggel rendelkező román balliberális hatalom által kieszközölt módosítások az alkotmánybíróság vétója miatt soha nem léptek hatályba, a szándék mindenki számára nyilvánvaló volt: „szupermentelmi jogot\" biztosítani a törvényhozók és más választott tisztségviselők számára. A romániai igazságszolgáltatási szervek, az ország nemzetközi partnerei azóta is a jogállam, valamint a korrupcióval szembeni küzdelem és a bűnüldözés elleni támadásként emlegetik a három évvel ezelőtti kísérletet.
Nos valami hasonlóval próbálkozott ezúttal a Grindeanu-kormány is, Klaus Johannis államfő váratlan és merész fellépése azonban kikergette az elefántokat a porcelánboltból. A háttérből Liviu Dragnea PSD-elnök által irányított kabinet részben a romániai börtönök túlzsúfoltságával, részben alkotmánybírósági döntésekkel takarózva próbált olyan intézkedéseket foganatosítani – ráadásul sürgősségi rendeletek útján, azonnali hatállyal –, amelyek megnehezítenék a bűnüldöző szervek munkáját, másrészt számos, börtönbüntetését töltő vagy az ügyészség által bíróság elé állított közszereplőt mentesítene a felelősségre vonás alól. Köztük mindenekelőtt magát az „árnyék-miniszterelnökként\" is emlegetett, tavaly felfüggesztett börtönre ítélt Dragneát, akit egy másik ügyben egyebek mellett hivatali visszaélésre való felbujtással vádolnak.
Mindössze idő kérdése volt tehát, mikor próbálják meggyengíteni a jogállamiság alappilléreit a balliberális koalíciónak az igazságszolgáltatás célkeresztjébe került vezetői (ne feledkezzünk meg a vádlotti minőségében az „ügyészállam\" rémképével riogató Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi elnökről), és mindezt azért, hogy a saját bőrüket mentsék. Hiszi-e még valaki ezek után, hogy a büntetett előéletű Dragnea nem készül elhárítani maga elől a miniszterelnökségét meghiúsító törvényes akadályt? Lám, újabb veszélyek fenyegetik a hazai jogállamiságot és demokráciát. Nem kellene hagyni visszatérni az elefántokat a porcelánboltba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!