JEGYZET – Ez is csak huszonnégy óra: amint vége a gyereknapi harsányságoknak, kialszik a dizájntortába szúrt tűzijáték, s az édesség elfogy az utolsó morzsáig, akkor kezdődik minden elölről.
2016. május 31., 19:302016. május 31., 19:30
Másnap reggel a gyerek kérdezne valamit – az előző napi szelfikről megmaradt mosolyban reménykedve –, a szülő viszont siet, ami elmúlt, az elmúlt, jövőre is lesz gyereknap, közben karácsony, sőt addig meg is oldódhat, ami épp aznap reggel olyan fontosnak tűnt. Igen, így van. S ha netán közbejön valami kellemetlenség, akkor elő lehet rántani a kifogásokkal teli tarisznyából a jól ismert lemezt: ezek a mai gyerekek, csak a monitor meg az okosteló, mi lesz belőlük?!
A mi gyerekkorunk, az volt az igazi! Kint lógtunk az utcán, nyakunkban a kulcs, aztán uccu haza, hogy mire a szülőknek lejár a munkaideje, már bámulhassuk a tévét. Kész a lecke, kérdezte a holtfáradt szülő, és kapta is a választ: hát persze, hogyne! Az volt a gyermekkor! Bocsánat, de közbeszólok: mindenkinek a saját gyerekkora az igazi, abból él és táplálkozik egész életén át. Abból építgeti a hajdani gyerekből lassacskán szülővé lett arcát.
A közben megváltozott világgal, a technika nemrég még elképzelhetetlen csodáival nem a gyermek, hanem a nyakban kulcsos gyerekkort visszasíró felnőtt nemigen tud mit kezdeni. A gyerek kérdez(ne) tőle valamit, odaveti: nézd meg a neten, most nincs időm. Másnap pedig eldicsekszi a kollégáknak, hogy az ő gyereke is ugyanúgy egyedül keresgél a neten, mint a többiek csemetéi. Pedig az volna az igazi, ha együtt ülnének le „guglizni”, s ha a keresett válaszban olyan fogalmakra talál a gyerek, melyek még jobban összezavarják, akkor együtt keresgélnének tovább. És amikor a mostani gyerek szülővé lesz, úgy emlékezne, hogy az volt az igazi.
A beszélgetések, az ismeretlen közös feltárása, az együttes öröm. Nemrég felröppent a hír, hogyha csak egy napra is, de talán megoldódhat ez a nagy elidegenedés: törvénybe akarják iktatni a gyermeknapi munkaszünetet. Hogy legalább akkor együtt lehessenek egész nap a szülők és gyerekek. „Legalább”?! A hétvégeken mi történik? És más ünnepekkor?! A tűzijátékkal ékesített tortaköltemény helyettesíteni képes a szeretetet? Vagy azt gondolják, egy törvénnyel elő lehet írni egyetlen napra olyasmit, ami az év többi napján esetleg folytonosan csak hiánycikk?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!