2008. december 24., 14:142008. december 24., 14:14
De nem tart túl sokáig, kifújjuk a fáradt gőzt, bocsánatot kérünk, esetleg sírunk egy kicsit, elénekeljük a Mennyből az angyalt, gyertyát gyújtunk, és megpusziljuk egymást, hogy a gyerekek érezzék, mégiscsak a szeretet ünnepe ez.
Az ajándékkönyveknek helyet keresünk a polcon, fogkefét cserélünk, mert a narancssárga jobban tetszik, mint a zöld, elpakoljuk a kesztyűket, sapkákat, zoknikat, sálakat. A csomagolópapírt kihordjuk a konyhába, anya lefekvés előtt titokban kisimítgatja és elteszi, júliusban ebbe csomagolja majd a születésnapi ajándékot.
Már éjfél is elmúlt, és még az összes csokitól maszatos gyerek vidáman ugrál, pörög, sikítozik, a horvátországi, görögországi, egyiptomi nyaralás emlékeit őrző fényképalbumot bújjuk, apa híradót néz, vagy úszóversenyt talált valamelyik sportadón, vagy a konyhában cigarettázva keresztrejtvényt fejt. Eszünk még egy kis töltött káposztát, flekkent, virslit, és még egyszer megállapítjuk, hogy anya istenien főz, a töltelék megint mennyeire sikeredett, kár, hogy a diós beigli alattomos módon hosszában végigrepedt. De azért az is nagyon finom.
Irdatlan tiltakozás kíséretében lefektetjük a kicsiket, mert most már komolyan késő, az összes angyal elment, és fellegen alszik, szegények nagyon elfáradtak, úgyhogy tessék alukálni, holnap reggel megint meg lehet nézni a fát, reggeli után esetleg meggyújtunk egy csillagszórót. Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kislány és kisfiú, úgy hívták őket, Jancsi és Juliska, és anyuci, Jancsi volt a kislány? Nem, kicsi szívem, Jancsi a kisfiú volt, neki tütüt hozott az angyal. De anyu, nekem is hozott tütüt, és én kislány vagyok, nem?
Mire ágyba kerülünk, már mi sem tudjuk, fiú vagyunk-e, vagy lány, igaz, nekünk valószínűleg nem hoz tütüt az angyal. Ha szerencsénk van, gyorsan elalszunk, és ha nagyon fáradtak vagyunk, álmodunk valami szépet.
Valami olyasmit, hogy fújtatva veszekszik az egész család, mindenkinek a kezében égő csillagszóró, az asztalon terítő helyett csomagolópapír, miközben csengetnek, és az ajtóban az angyal helyett a vasorrú bába áll. Mert nekünk is van karácsonyunk, nemde?
László Noémi
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok