Balogh Levente

2018. január 19., 09:39

De mi lesz az akasztással?

A romániai valóságot nem, vagy csak hiányosan ismerő szemlélő számára akár még példaértékűnek is tűnhet, hogy Mihai Tudose volt miniszterelnöknek csupán néhány nappal azt követően már le is kellett mondania, hogy egy televíziós műsorban úgy nyilatkozott az autonómia kapcsán: ugyanaz az álláspontja, mint amikor korábban székely zászlót akartak felvonni, ő pedig közölte, ha ez megtörténik, a helyi felelősök is mellette „lengenek” majd.

Csakhogy egyértelmű: ez nyomott a legkevesebbet a latban, amikor pártja, a PSD illetékes testülete úgy döntött, hogy megvonja tőle a politikai bizalmat. A közte és Liviu Dragnea pártelnök között dúló konfliktus ugyanis már hetek óta egyre mélyült, úgyhogy elszólása legfeljebb csak az elmozdításának a külföld szemében történő igazolására szolgálhat ürügyként, ha egyáltalán bárhol akként próbálnák használni. Ha szent lett volna a béke közte és a pártelnök között, akkor legfeljebb némi ejnye-bejnyézés után, azzal a megjegyzéssel, hogy nem is úgy gondolta, nyugodtan kormányozhatott volna tovább.

Az se tévesszen meg senkit, hogy közleményben határolódott el a nyilatkozattól utódja, a kormányalakítással megbízott Viorica Dăncilă. (Akinek kinevezése valószínűleg csak annak tudható be, hogy Klaus Johannis államfő nem akart elhúzódó, beláthatatlan gazdasági következményekkel járó politikai válságot. Nem mintha a PSD további kormányzása jótékonynak ígérkezne, de a kormányzás során legalább a párt és vezető politikusai is tovább erodálódnak. Ami persze sovány vigasz, de most ennyivel kell beérnünk.)

Az ugyanis egyértelmű, hogy Dăncilă nem parttalan toleranciája és magyarbarátsága miatt tett így, hanem taktikai okokból. Így kívánt ugyanis hűségnyilatkozatot tenni a vele azonos megyéből, Teleormanból a nagypolitikába érkezett pártelnök, Liviu Dragnea mellett, és így akarta ország-világ előtt bizonyítani Tudose alkalmatlanságát a kormányfői posztra.

Úgyhogy – főleg annak fényében, hogy nyilatkozatában amúgy ő maga is a lehető leghatározottabban elutasította az autonómiát – nem indokolja semmi az ünneplést. Mert egyrészt az immár kormányalakítással megbízott Dăncilă részéről sem elegendő ennyi arról, mit is gondol a magyarokról, az autonómián kívüli, oktatásra, hivatali anyanyelvhasználatra vonatkozó jogköveteléseikről, másrészt pártja, a PSD is adós még a közvéleménynek – és elsősorban a magyar közösségnek – azzal, hogy nyíltan kiálljon, és színt valljon, mi az álláspontja Tudose akasztós beszédéről.

Hiszen a szerecsenmosdatási kísérletek ellenére a zászló mellett történő lengedezésről való fantáziálgatás csak a legnaivabb – illetve a magyar ügyekkel szemben kóros ellenszenvet tápláló, valóságidegen ideológiák által elvakított – kommentátorok szerint jelenthet mást, például békés testgyakorlásra való buzdítást az akasztás helyett. Másrészt pedig bárkinek is szólt a lengedezős kiszólás, mindent elmond a felszólalóról az, hogy a magyar autonómiatörekvések és jelképhasználat kapcsán az akasztás ugrik be neki.

Éppen ezért a kormányfőcsere után sem szabad hagyni, hogy az akasztós kijelentés feledésbe merüljön. Nem csupán a PSD-nek, hanem a teljes romániai politikumnak is állást kell foglalnia vele kapcsolatban. Ha nem teszik meg, és nem utasítják el, akkor azt a látszatot keltik, hogy egyetértenek vele – ez egyébként érzésünk szerint nem is áll annyira távol a valóságtól. Ennek nyomán pedig legitimálják a kisebbségi – bármilyen kisebbségi! – jogkövetelésekkel szembeni alpári, erőszakra buzdító retorikát. Márpedig az elég érdekes fénybe helyezi Romániát és vezetőit, ha az önmagát a kisebbségekkel szembeni tolerancia mintaképének hirdető ország politikai elitje a gyűlöletbeszéd iránt mutatja a legnagyobb toleranciát.

De ha már így alakult, a PSD által a kijelölt kormányfő támogatása érdekében ismét körüludvarolt RMDSZ számára ez jó alkalom lehet, hogy a parlamenti támogatás és a további együttműködés fejében kikövetelje: az új kormányfő ne csak szavakban, hangzatos nyilatkozatokban, hanem konkrét tettekkel is álljon ki a kisebbségek mellett.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Pataky István 2019. február 21., csütörtök

Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára már csak a botrányai miatt híres rendezvényt, az eurovíziós dalversenyt.

Kiss Judit 2019. február 20., szerda

A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel gazdagodik a hírfogyasztó, ugyanis nem múlik el nap anélkül, hogy ne rukkolna elő vadonatúj reformelképzeléssel Ecaterina Andronescu régi-új tárcavezető.

Rostás Szabolcs 2019. február 19., kedd

A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából igen aggasztó hírek láttak napvilágot a közelmúltban, ráadásul az ország fejlettebb, nyugati régiójában.

Makkay József 2019. február 18., hétfő

Megkurtították a világ legdrágább titkosszolgálatát

Aki az ellenzéki pártok képviselőinek a véleményét olvassa a román titkosszolgálatok büdzséjének megnyirbálásáról, megeshet, hogy valamiféle együttérzést érez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a többi titkosszolgálat költségvetésének megkurtítása miatt.

Balogh Levente 2019. február 15., péntek

Bozgorok a cigányok ellen

Minden héten háború – kis túlzással lassan az amerikai futball világát bemutató hollywoodi film magyar címe alkalmazható a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra is, mióta a magyar tulajdonosú, magyar többségű városban működő Sepsi OSK is az első osztályban játszik.

Pataky István 2019. február 14., csütörtök

Műemlékek gyilkosai

Beomlott Herkulesfürdő legszebb épületének, a Sza­páry-fürdőnek a tetőzete. Az A kategóriás műemlék állapota az utóbbi tíz évben folyamatosan romlott és alighanem végnapjait éli Erzsébet császárné egykori kedvelt fürdőhelye.

Kiss Judit 2019. február 13., szerda

Ködbe vesző kérdések

Enyhén szólva is beszédes, hogy jelen állás szerint egyre nagyobb homály veszi körül az egyszeri ember igazságérzetét mélyen fölkorbácsoló hétvégi incidenst, miszerint a Maros megyei Magyarón rendőr kezében elsült lőfegyver sebesített meg súlyosan egy járdán gyalogló járókelőt.

Balogh Levente 2019. február 12., kedd

Románia világpolitikai „jelentősége”

Amikor a román illetékesek arról álmodoztak, hogy Románia a világpolitika homlokterébe kerüljön, nem feltétlenül azt szerették volna, hogy ez az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai és geopolitikai vetélkedésben való érintettsége miatt történjen meg.

Rostás Szabolcs 2019. február 11., hétfő

A mi szélhámosaink

Bár a kritikusok nem sorolják Steven Spielberg legütősebb alkotásai közé, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező Kapj el, ha tudsz című életrajzi filmje ettől függetlenül roppant élvezetes és tanulságos. Szakzsargonnal élve: odaragasztja a nézőt a fotelhez.

Vélemény
Balogh Levente: Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás ...

Pataky István: Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára ...

Kiss Judit: A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel ...

Hallgassa online rádióinkat