2009. január 23., 01:092009. január 23., 01:09
Például az internet segítségével átfogó támadást indíthatunk Charles Darwin és az evolúciós elmélet ellen. Az ötlet egy, a franciaországi katolikus zarándokhelyen, Lourdes-ban élő, kegyszerárusítással foglalkozó angol hölgy fejéből pattant ki, aki férjét kérte meg egy olyan keresőprogram kidolgozására, amely kiszűri a világhálóról a hithű katolikusok elé nem való tartalmakat. Az ötletet tett követte, így megszületett a Cathoogle nevű keresőprogram, amely jobban dolgozik egy kötelességtudó inkvizítornál: ha például a Darwin szót ütik be a keresőbe, nem a világhírű angol természettudósról szóló szócikk ugrik be először, mint a „világi” keresőkben, hanem egy katolikus blog, de még az ausztráliai Darwin egyházmegyéjének honlapjára is hamarabb rákattinthat az ember, mint A fajok eredetének szerzőjére. Mindezt annak ellenére, hogy Darwin elméletével kapcsolatosan már a Vatikán is árnyalta álláspontját – igaz, a véletlenszerű evolúció még mindig szálka a klérus szemében, ezért aztán inkább az intelligens dizájn nevű fából vaskarika mellett teszi le a garast, ami elismeri a törzsfejlődést, ám továbbra is tételez egy transzcendens „tervezőt”. Így aztán az elmélet még mindig nem lép ki a vallásos meggyőződés kategóriából, ami persze nem akadályoz meg egyes fanatikus hívőket abban, hogy az evolúció „tudományos” alternatívájaként akarják oktatni. Persze bárkinek szíve joga, hogy bármiben higgyen, amiben akar, akár abban is, hogy léteznek ember formájú, szőrös lények, akik egy távoli bolygón élnek, hörgésszerű torokhangokkal kommunikálnak egymással, ám emellett kitűnő űrhajópilóták. Amikor azonban másokat is arra akar kényszeríteni, hogy ebben higgyenek, vagy megpróbálja megakadályozni a többieket abban, hogy egyéb, alternatív álláspontokat is megismerjenek, az manapság kissé pikáns. Hiszen azért az sem fordul elő mindennap, hogy hívő angol hölgyek a kínai kommunistákkal kerüljenek a barikád ugyanazon oldalára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok