Két, a médiában az elmúlt napokban nagy publicitást kapott állításról is kiderült, hogy nem (teljesen) felelnek meg a valóságnak, vagy legalábbis erős fenntartásokkal kell fogadni őket. Rögtön itt van a Kolozsváron az elmúlt hétvégén bekövetkezett incidens, amelyről egy helyi román portál meg nem nevezett szemtanúkra hivatkozva azt állította, hogy etnikai indítékok alapján történt.
2017. február 27., 16:382017. február 27., 16:38
Az anyanyelvükön beszélő magyarokra támadó román agresszorról szóló leírás teljesen hitelesnek tűnt, a konfliktus akár így is történhetett volna, sajnos ugyanis az erdélyi magyarok jelentős része tanúsíthatja, hogy a hasonló esetek nem ritkák Romániában. Számtalan példával szolgálhatnánk valamennyien, hányszor nézték rossz szemmel, vagy küldtek el Magyarországra, ha magyarul beszéltünk az utcán, egyik-másik történet pedig szélsőséges esetben akár tettlegességig is fajulhatott. Úgy tűnik azonban, hogy a mostani történetnek nincs nemzetiségi színezete, legalábbis ha hihetünk a rendőrségnek és a feljelentő állításának, miszerint az összetűzést félreértés okozta. Persze tudjuk, hogy számos „félreértés” mögött nem egyszer szándékosság lapul, tiszta képet pedig akkor kapnánk, ha a történtek szenvedő alanya a nyilvánosság előtt „tenné tisztába” a dolgokat.
A másik, hasonló kérdéseket felvető eset ahhoz a közvélemény-kutatáshoz kapcsolódik, amely szerint a romániai lakosság 37 százaléka választana magyar államfőt az ország élére. Mármost nem sok derült ki az ominózus felmérés során alkalmazott módszerről, az ellenben biztos, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak tapasztalata nem arra enged következtetni, hogy magyar nemzetiségű jelölt labdába rúghat az államfőválasztáson. Bár sokan a többségi társadalom nyitottságát és magas toleranciaszintjét vélik felfedezni a szász és evangélikus Klaus Johannis 2014-es elnökké választása mögött, valamennyien tudjuk, hogy közel sem megoldott a kisebbségi kérdés Romániában. Miközben a kifejezetten pártpolitikus személyiségek megítélése speciális eset, nagyon jól tudjuk, hogy az RMDSZ jelöltjei kivétel nélkül az erdélyi magyar közösség számarányának megfelelő eredményt értek el az eddigi államfőválasztásokon, és nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy pártfüggetlen, a román társadalom körében ismert és többé-kevésbé népszerű magyar ember egyhamar elnyerhetné Románia elnöki posztját. A viszonylagos etnikai béke megőrzése érdekében tehát az lesz a leghasznosabb, ha nem hisszük el kapásból, hogy minden utcai konfliktus eredője a nemzetiségi kérdés, mindazonáltal különböző kétes felmérések alapján sem hitegetjük magunkat abban, hogy hamarosan beköszönt az etnikai együttélés kánaánja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!