Két, a médiában az elmúlt napokban nagy publicitást kapott állításról is kiderült, hogy nem (teljesen) felelnek meg a valóságnak, vagy legalábbis erős fenntartásokkal kell fogadni őket. Rögtön itt van a Kolozsváron az elmúlt hétvégén bekövetkezett incidens, amelyről egy helyi román portál meg nem nevezett szemtanúkra hivatkozva azt állította, hogy etnikai indítékok alapján történt.
2017. február 27., 16:382017. február 27., 16:38
Az anyanyelvükön beszélő magyarokra támadó román agresszorról szóló leírás teljesen hitelesnek tűnt, a konfliktus akár így is történhetett volna, sajnos ugyanis az erdélyi magyarok jelentős része tanúsíthatja, hogy a hasonló esetek nem ritkák Romániában. Számtalan példával szolgálhatnánk valamennyien, hányszor nézték rossz szemmel, vagy küldtek el Magyarországra, ha magyarul beszéltünk az utcán, egyik-másik történet pedig szélsőséges esetben akár tettlegességig is fajulhatott. Úgy tűnik azonban, hogy a mostani történetnek nincs nemzetiségi színezete, legalábbis ha hihetünk a rendőrségnek és a feljelentő állításának, miszerint az összetűzést félreértés okozta. Persze tudjuk, hogy számos „félreértés” mögött nem egyszer szándékosság lapul, tiszta képet pedig akkor kapnánk, ha a történtek szenvedő alanya a nyilvánosság előtt „tenné tisztába” a dolgokat.
A másik, hasonló kérdéseket felvető eset ahhoz a közvélemény-kutatáshoz kapcsolódik, amely szerint a romániai lakosság 37 százaléka választana magyar államfőt az ország élére. Mármost nem sok derült ki az ominózus felmérés során alkalmazott módszerről, az ellenben biztos, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak tapasztalata nem arra enged következtetni, hogy magyar nemzetiségű jelölt labdába rúghat az államfőválasztáson. Bár sokan a többségi társadalom nyitottságát és magas toleranciaszintjét vélik felfedezni a szász és evangélikus Klaus Johannis 2014-es elnökké választása mögött, valamennyien tudjuk, hogy közel sem megoldott a kisebbségi kérdés Romániában. Miközben a kifejezetten pártpolitikus személyiségek megítélése speciális eset, nagyon jól tudjuk, hogy az RMDSZ jelöltjei kivétel nélkül az erdélyi magyar közösség számarányának megfelelő eredményt értek el az eddigi államfőválasztásokon, és nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy pártfüggetlen, a román társadalom körében ismert és többé-kevésbé népszerű magyar ember egyhamar elnyerhetné Románia elnöki posztját. A viszonylagos etnikai béke megőrzése érdekében tehát az lesz a leghasznosabb, ha nem hisszük el kapásból, hogy minden utcai konfliktus eredője a nemzetiségi kérdés, mindazonáltal különböző kétes felmérések alapján sem hitegetjük magunkat abban, hogy hamarosan beköszönt az etnikai együttélés kánaánja.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!