2009. február 25., 10:062009. február 25., 10:06
Hiszen miközben a romániai romák és nem romák által elkövetett köztörvényes ügyekről van szó, addig sem a gazdasági válságról és az enyhén szólva is optimista sarokszámokkal operáló, mérsékelten reális költségvetésről, illetve az országban is egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámról szólnak a hírek. Hanem arról, hogy a kormánynak ismét alkalma van az emberi jogok védelmezőjének szerepében tetszelegni, amikor dörgedelmes szónoklatokban utasítják el a római hatóságok arra vonatkozó követeléseit, hogy Bukarest akadályozza meg a nyilvántartott rosszfiúk kiutazását az országból. Persze ehhez szükséges az is, hogy a Berlusconi-kormány a Jobbik retorikáját idéző, primitív, hangulatkeltésre is alkalmas kijelentésekkel és intézkedésekkel lehetőséget biztosítson arra, hogy a román diplomácia a jogvédelem apostolának szerepében tüntethesse föl magát. Diaconescuék pedig kiválóan ki is használják az alkalmat: a külügyminiszter minden ellenkezést azonnal elsöprő határozottsággal tagadta meg a román bűnözők csoportos hazaszállítását, és utasította el az összes román állampolgár megbélyegzését néhány romániai bevándorló bűncselekményei miatt. A bukaresti igyekezet hátterében azonban az ország és a román nemzet jóhíre megóvásának szándéka mellett minden bizonnyal az a ki nem mondott alaptétel is ott lapul, hogy a kormánynak még mindig az a legkényelmesebb, ha a legelvetemültebb bűnözők nem Romániában, hanem Itáliában rontják a levegőt. Addig jó nekünk, amíg a gyilkosok, rablók és erőszaktevők inkább külföldön fejtik ki „áldásos” tevékenységüket, hisz a közelmúlt eseményei is jelzik: a hazai rendfenntartó erők számára igencsak kemény kihívást jelent a bűnmegelőzés és a bűnüldözés.
Jelen pillanatban pedig nem tehetünk mást, mint szurkolunk, hogy az olasz–
román diplomáciai párharcot Bukarest nyerje. Hiszen amíg a román rendőrség képtelen hatékonyan fellépni a bűnözőkkel szemben, és még csak elképzelés sincs a hatékony, integratív romapolitikára vonatkozóan, addig a bűnözők exportja és a határokon kívül tartása bizonyul a közbiztonság javítását szolgáló leghatékonyabb intézkedésnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok