Kiss Judit
2022. december 07., 11:002022. december 07., 11:00
Ha csak felületesen is körülnézünk a környezetünkben, számos jel utalhat arra, hogy a pénz diktatúrájának korát éljük. Egyesek szerint mindent megkaphatunk érte, mások úgy gondolják, sok fontos értéket elveszíthetünk, ha az anyagiakat hajszoljuk. Akadnak, akik bálványozzák, mások a gonosz kísértésének tekintik. Az viszont bizonyos, hogy társadalmunk mindennapjainak talán nincs még egy ennyire domináns, mindennapjainkat ennyire meghatározó tényezője, mint a pénz, a jólét utáni hajsza.
Most már a hazai társadalomnak is számszerűsített „bizonyítványa” van arról, hogy mennyire áthatja mentalitásunkat a pénz. Egy nemrég készült felmérés eredményei rámutatnak, hogy a fiatalok – az 1990-es évek közepe és a 2010-es évek első fele között született Z generáció tagjai – értékrendjében első helyen, azaz mindenek fölött áll az anyagi jólét és biztonság. Ha úgy vesszük, ironikusan szólva „szegénységi bizonyítványnak” is tekinthető, hogy olyan világot élünk, amikor a fiatalok látásmódjában a pénz áll a legfontosabb helyen, megelőzve a családban való kiteljesedés, az emberi kapcsolatok, az egészség, a spiritualitás, a lelki gazdagság fontosságát.
Hogy ez miért alakulhatott így, annak roppant szövevényes okai lehetnek, történelmi, gazdasági, politikai, szociológiai szempontból is. Ami viszont egyszerűen, józan ésszel is felmérhető: nem lenne becsületes, ha csak a körülöttünk lévő világ gazdasági, történelmi változásainak, a technika fejlődésének s az információáramlás gyorsaságának számlájára írnánk a jelenséget. Hiszen a fiatalok világlátásuk tekintélyes részét szüleiktől kapják, és bizonyos tekintetben azt viszik, örökítik tovább, amivel otthon feltarisznyálták őket. Ha az idősebb nemzedékek önvizsgálatot tartanának, mélyen magukba néznének, nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy ilyen vagy olyan okok, kényszerítő körülmények miatt ők maguk is azzal töltötték életük tekintélyes részét, hogy megszerezzék az anyagiakat. Napról napra, évről évre, ki se tekintve, ki se szállva a mókuskerékből. És mivel aránytalanul nagymértékben a pénz miatti hajsza határozza, határozta meg az életet, egészen biztos, hogy a nem anyagi természetű, de legalább olyan fontos dolgokra nem jutott és ma sem jut elég idő és tér. Akik most idősebbek, azok sem értek rá eléggé odafigyelni a gyermeknevelésre, a szüleik gondozására, nem volt idejük megfelelőképpen ápolni egészségüket, lelküket ezen a „földi kiránduláson”, ahol azért tulajdonképpen mindannyian csak vendégek vagyunk...
Úgy tűnik, a pénz diktatúrájából az, az egész társadalom mentalitását átható gondolat is következik, hogy testi és jóléti igényeink, anyagi természetű vágyaink a fontosabbak, a lelkünk, lelkiségünk, szellemünk pedig csak másodlagos. A pénzhajsza mókuskerekéből kiszállni pedig valószínűleg nagyon nehezen lehet. De ha mégis megpróbálnánk, az első lépés talán a felismerésé lenne: próbáljuk meg kívülről, felülről, önkritikával nézni saját magunkat. Például úgy, ahogyan a pénz mindent átszövő hatalmának groteszk voltára világít rá frappánsan Lovasi András énekes, dalszerző egyik dalszövege: „Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt/ Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt/ Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt (...) A pénz miatt van minden/ Pénz nélkül élet nincsen/ Pénz nélkül jaj, meghal a Föld/ És Dubajban se lenne annyi sok zöld...”
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Balogh Levente
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
szóljon hozzá!