VEZÉRCIKK – Vajon mennyi hitelt adhat a romániai korrupciót nap mint nap megtapasztaló állampolgár a Cioloș-kormány átfogónak látszó, a lehető legtöbb területet lefedni szándékozó antikorrupciós stratégiájának?
2016. július 19., 19:322016. július 19., 19:32
Tetszetősnek tűnik, hogy a tervezet nevén nevezi a hazai társadalmat minden porcikájáig átható jelenség különféle nyúlványait, és hogy bejelentése szerint erőteljes lendülettel venné fel a harcot a mindennapos megvesztegetések, ügyeskedések ellen.
Reménytelennek látszik viszont a hadjárat, ha tekintetbe vesszük, hogy az egészségügyet, tanügyet, igazságügyet, politikát, erdőgazdálkodást és megannyi más területet átszövő lefizetéses, nyerészkedéses gyakorlatok immár belekövesedtek a társadalom minden szegmensébe. Hogy csak egy rendkívül hétköznapi, a korrupciót éltető, erősítő példánál maradjunk: a legtöbb betegnek reflexévé vált, hogy nem megy kis figyelmesség, borítékba csúsztatott pénz nélkül az orvoshoz, és valószínűleg az orvosok túlnyomó részének is feltételes reflexévé vált a mozdulat, hogy a boríték után nyúljanak.
A kormány közvitára bocsátott, az elkövetkező négy évre szóló stratégiájáról azonban jó lenne hinni: talán végre egy olyan harc kezdete, amelyben Dávidnak lesz parittyája és esélye, hogy sikerrel felvegye a harcot a korrupció Góliátja ellen. Nyilván sokan nem hisznek a kezdeményezés sikerében, hiszen a társadalom minden egyes apró mozgásában tetten érhető a nyerészkedés, ráadásul úgy tűnik, a társadalomnak nagyon is megfelel ez a gyakorlat – ellenkező esetben (legalább árnyalatnyit) változott volna. Az elmúlt évtizedek Romániájának korrupciótörténelméről pedig többkötetes kronológiát lehet írni.
Így vajon nem naivitás abban hinni, hogy a stratégiának, ha nem is egyik napról a másikra, de lesz kézzelfogható eredménye? Mi jelenthet kapaszkodót annak az állampolgárnak, aki bízni szeretne az átláthatóságban? Talán hogy ő maga is személyesen hozzájárul ahhoz, ne létezzen, ne legyen borítékolható a sumákolás, az odacsúsztatott összeg. És kapaszkodót jelenthet a remény is, hogy talán nem borítékolható az új stratégia kudarca.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!