VEZÉRCIKK – Hogy mennyire sikerül visszaszorítani a közúti balesetek számát azáltal, hogy kamerákkal figyelik meg a gépjárművezetői jogosítvány megszerzéséhez szükséges gyakorlati vizsgát, vagy hogy többé nem engedik vezetni azokat, akik nem járták ki a kötelező tíz osztályt, nehéz lenne megbecsülni. Az azonban mindenképp üdvözlendő, hogy a kormány közúti közlekedésbiztonsági stratégiát fogadott el.
2016. október 16., 19:362016. október 16., 19:36
A statisztikákból ugyanis igen szomorú valóság rajzolódik ki. Tavaly például 9369 súlyos közúti baleset történt, 9 ezer személy sérült meg súlyosan, 1893-an pedig életüket veszítették. Ha értelmezzük a számokat, még tragikusabbnak tűnhetnek, hiszen minden egymillió romániai lakosra 95 balesetben elhunyt személy jut, ami a legmagasabb az Európai Unióban, és csaknem kétszerese az uniós átlagnak, ami 51,5 haláleset minden egymillió lakosra.
A balesetek legfőbb oka a gyalogosok szabálytalansága, illetve a gyorshajtás. Utóbbi miatt rótták ki egyébként tavaly a közlekedési rendőrök a 2,6 millió pénzbírság 36 százalékát, és 29 ezer esetben a jogosítványt is felfüggesztették kilencven napra. A szakértők szerint a megjavult útviszonyok miatt ragadtatják el sokan magukat, s száguldanak, amennyire a kocsijuk bírja. De természetesen nem az megoldás, hogy Vissza a gödröket az utakra jeligével mozgalmat indítsunk.
A közlekedésbiztonságban jártasok elsősorban az autópályákat sürgetik, azok meglétével indokolják, hogy tőlünk nyugatabbra lényegesen kevesebb baleset történik. És végül is milyen logikus: a frontális ütközéseket azonnal kizárhatjuk. Persze nem állítjuk, hogy a sztrádákon nincsenek halálos balesetek, de lényegesen kevesebb, mint a kétsávos romániai országutakon.
Nemcsak az utakkal van azonban gond mifelénk, hanem a mentalitással is legalább akkora a baj. Ha már kiskoruktól azt láthatják a gyerekek, hogy nem feltétlenül csak a zebrán lehet átmenni, s nem feltétlen kell megvárni, hogy a lámpa zöldre váltson, akkor felnőttként és sofőrként sem úgy tekintenek a törvényekre, szabályokra, mint szigorúan betartandó előírásokra. (E sorok írója egyébként épp a napokban látott egyenruhás katonákat átkelni a piroson, s még vissza is szóltak, hogy menjen már, ne várjon.)
Nagy a felelősség ugyanakkor a gépjárművezetést oktató iskolákon, tanárokon, nem rossz kezdeményezés tehát, hogy szigorúbbá teszik az engedélyeztetést. De – és nem utolsósorban – a gyalogosokra, kerékpárosokra is jobban oda kellene figyelni, a gyalogos, kerékpáros létre is éppúgy nevelni, tanítani kellene mindenkit, mint a gépjárművezetésre. És lehetőleg már óvodáskortól. Mert elég sokan vannak, akik egyáltalán nem ismerik az alapvető közlekedési szabályokat sem, ami óhatatlanul balesethez vezet.
Románia a közúti közlekedésbiztonsági stratégiában vállalta, hogy 2020-ig felére csökkenti a közúti balesetek számát. Reméljük, a mindenkori kormányok mindent megtesznek majd ennek érekében, és nem játszadoznak tovább az emberi életekkel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!