VEZÉRCIKK – Egyelőre nem tűnik egyértelműnek, milyen pozitívumokat hordoz az iskolaigazgatói és aligazgatói tisztségekre kiírt, szerdán kezdődött országos versenyvizsga és annak decemberben várható végleges eredménye.
2016. október 12., 19:432016. október 12., 19:43
Bár a szakértői kormány szándéka az volt (és ezt még mandátuma év végi lejárta előtt meg akarta valósítani, azért történik tanév közben a cécó), hogy szakmai alapon kiválasztott vezetőket állítson az iskolák élére, a jelek szerint ez nem fog zökkenőmentesen megtörténni. Kiderült ugyanis, országszerte az iskolák legalább 10 százalékának irányítására nem akadt jelentkező – ez az arány érvényes a magyar tannyelvű intézetekre is.
Itt azonban nemcsak a számok lehetnek lényegesek (tíz szazalék ugyanis nem mondható kevésnek), legalább ennyire fontosak az okok. Az senki számára nem hathat a meglepetés erejével, hogy az oktatási rendszer megannyi területét és módszertanát jellemző következetlenség, bizonytalanság, káosz az iskolaigazgatói versenyvizsgára is érvényes. Egyrészt a jelentkezők közül sokan a bürokratikus metódusok, papírhegyek, bizonylathalmazok útvesztőiben rekedtek, például nem vizsgázhattak, mert nem tagjai az úgynevezett országos iskolamenedzseri testületnek, másrészt számos tanintézet-vezetőnek valószínűleg elment már a kedve a munkájától.
Merthogy nálunkfelé nem fenékig tejfel egy iskola élén állni, persze nemcsak azért, mert anyagilag aligha kifizetődő. A vizsgán menedzseri képességeiket kell bizonyítaniuk, holott munkájuk tekintélyes részét a valóságban az tölti ki, hogy papírmunkát végeznek, kimutatásokat készítenek, apró dolgokról is lépten-nyomon be kell számolniuk a tanfelügyelőségnek. Tapasztalt igazgatók gyakran panaszkodnak, hogy a frontvonalon állnak, hiszen a szülők, a tanári kar és a tanfelügyelőség is őket hibáztatja, ha valami nem megy simán, ugyanakkor jókora nyomás nehezedik rájuk, a mozgásterük pedig kevés.
És hogy mi lesz azokkal az iskolákkal, amelyek élére nem jelentkezett senki, vagy ha igen, nem sikerül neki a megmérettetés? Nos a második félévig mindenképpen maradnak a dolgok a régiben. A végleges eredmények után pedig valószínűsíthetően átgondolja a minisztérium, hogyan tovább. Csak remélni tudjuk, hogy a bársonyszékben ülők döntéseinek eredményeképpen minden egyes iskola élén szakmai alapon kiválasztott, rátermett és lelkes vezetők állnak majd. Valamikor a homályos, távoli jövőben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!