Megnyugodhatunk, igaz az ókoriak mondása: nincs új a nap alatt! Ha valaki esetleg olyan hiszékeny, vagy annyira járatlan a hazai, nagyzolóan politikainak nevezett, de valójában az egymás átverésére és kijátszására menő kupeckedésről szóló közéletben, hogy még elhitte a legújabb pártcsinálmány makulátlanságát, akkor alig egy héttel a választási eredmények kihirdetése után felnyílhatott a szeme.
2016. december 28., 20:472016. december 28., 20:47
2016. december 28., 20:482016. december 28., 20:48
Beszélek itt össze-vissza hiszékenységről, holott a szavazni menők körülbelül kilenc százaléka előlegezett bizalmat az előbb csak Bukarestet, aztán a helyhatósági választások eredményeitől vérszemet kapva, már az egész országot megmenteni akaró liliomos szűz fiúk és lányok ígéreteinek. Jómagam nem tartozom az említettek közé, valószínűleg azért, mert már annyiszor hittem ilyen-olyan fogadkozásnak, hogy elegem lett. Valamikor októberben e-mailben keresett meg egy számomra teljesen ismeretlen váradi fiatalember, felkérve, hogy csatlakozzam a pártjukat támogatókhoz. Küldött egy kérdőívet, amit ki kellett volna töltenem. Azt válaszoltam, hogy vaktában senkit nem támogatok, majd ha lesznek konkrét eredményeik, akkor kérjenek ilyesmire. Nem hagyta annyiban, újabb levél érkezett, miszerint a mi megyénkben még nincsenek, nem is lehetnek eredményeik, de Bukarestben annál inkább, és példaként valami parkolót vagy mit tudom én, mit említett. Azzal zárta üzenetét, hogy vasárnap menjek ki az ócskapiacra, ott gyűjtik az aláírásokat, és akkor majd személyesen tárgyalhatunk a világ folyásáról. Erre már csak annyit reagáltam: nem tartozom az ócskapiacot szenvedélyesen látogatók közé, ígéretes kapcsolatunk ezzel hamvába is holt. Választási eredményeik láttán viszont biztosan nem mindenki volt velük ilyen elutasító, és azt hiszem, akik reménykedtek az újdonság erejében, nem csalódtak: néhány nap múlva ugyanis elkezdődött a belső rothadás: kizárták soraikból az alelnökük férjét, mert mondott valamit, amit nem kellett volna. És hogy ez miért érdemel bizalmat?! Mert máris belesimul a Caragiale által zseniálisan megörökített, kocsmaasztalok mellett eldöntött, lassan százötven éve rögzült politikai életbe. Így kell ezt csinálni. Nem is értem, ezek az asztaltársaságok miért adnak maguknak olyan hangzatos neveket, hogy megmentők, harcolók, jót és jobbat akarók egyesülete, ligája stb?! Tegyenek úgy, mint az USA-ban az utcákkal: számozzák meg, azt legalább meg lehet jegyezni arra a kis időre, amíg egymást megemésztik, vagy lecsusszannak egy nagyhal torkán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!