Megnyugodhatunk, igaz az ókoriak mondása: nincs új a nap alatt! Ha valaki esetleg olyan hiszékeny, vagy annyira járatlan a hazai, nagyzolóan politikainak nevezett, de valójában az egymás átverésére és kijátszására menő kupeckedésről szóló közéletben, hogy még elhitte a legújabb pártcsinálmány makulátlanságát, akkor alig egy héttel a választási eredmények kihirdetése után felnyílhatott a szeme.
2016. december 28., 20:472016. december 28., 20:47
2016. december 28., 20:482016. december 28., 20:48
Beszélek itt össze-vissza hiszékenységről, holott a szavazni menők körülbelül kilenc százaléka előlegezett bizalmat az előbb csak Bukarestet, aztán a helyhatósági választások eredményeitől vérszemet kapva, már az egész országot megmenteni akaró liliomos szűz fiúk és lányok ígéreteinek. Jómagam nem tartozom az említettek közé, valószínűleg azért, mert már annyiszor hittem ilyen-olyan fogadkozásnak, hogy elegem lett. Valamikor októberben e-mailben keresett meg egy számomra teljesen ismeretlen váradi fiatalember, felkérve, hogy csatlakozzam a pártjukat támogatókhoz. Küldött egy kérdőívet, amit ki kellett volna töltenem. Azt válaszoltam, hogy vaktában senkit nem támogatok, majd ha lesznek konkrét eredményeik, akkor kérjenek ilyesmire. Nem hagyta annyiban, újabb levél érkezett, miszerint a mi megyénkben még nincsenek, nem is lehetnek eredményeik, de Bukarestben annál inkább, és példaként valami parkolót vagy mit tudom én, mit említett. Azzal zárta üzenetét, hogy vasárnap menjek ki az ócskapiacra, ott gyűjtik az aláírásokat, és akkor majd személyesen tárgyalhatunk a világ folyásáról. Erre már csak annyit reagáltam: nem tartozom az ócskapiacot szenvedélyesen látogatók közé, ígéretes kapcsolatunk ezzel hamvába is holt. Választási eredményeik láttán viszont biztosan nem mindenki volt velük ilyen elutasító, és azt hiszem, akik reménykedtek az újdonság erejében, nem csalódtak: néhány nap múlva ugyanis elkezdődött a belső rothadás: kizárták soraikból az alelnökük férjét, mert mondott valamit, amit nem kellett volna. És hogy ez miért érdemel bizalmat?! Mert máris belesimul a Caragiale által zseniálisan megörökített, kocsmaasztalok mellett eldöntött, lassan százötven éve rögzült politikai életbe. Így kell ezt csinálni. Nem is értem, ezek az asztaltársaságok miért adnak maguknak olyan hangzatos neveket, hogy megmentők, harcolók, jót és jobbat akarók egyesülete, ligája stb?! Tegyenek úgy, mint az USA-ban az utcákkal: számozzák meg, azt legalább meg lehet jegyezni arra a kis időre, amíg egymást megemésztik, vagy lecsusszannak egy nagyhal torkán.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!