2009. április 24., 13:192009. április 24., 13:19
A tények is ezt bizonyítják, elég volt egy kormányváltás ahhoz, hogy a környezetvédelmi minisztérium ezúttal legfelsőbb szinten foglaljon állást a projekt szükségessége mellett, mondván: régiónak más esélye, lehetősége nincs ezen a projekten a kívül. Márpedig ebben a helyzetben valóban létfontosságú, hogy az érintettek, a projekt ellenzői egységesen lépjenek fel a rendkívüli veszélyeket magában hordozó tervezet ellen.
Hegyi Gyula szocialista EP-képviselő erre vonatkozó felszólítása remélhetőleg meghallgatásra talál a magyarországi pártok között, már csak azért is, mert épp a múlt héten bizonyosodott be ismét: a romániai bányák továbbra is veszélyt jelentenek a környezetre, a Kárpát-medence élővilágára. Borsabánya közelében, ott, ahol a kilenc évvel ezelőtti ciánkatasztrófa bekövetkezett, újabb nehézfémszennyezés történt. Bár a szennyezés mértéke lényegesen kisebb, a román hatóságok így is tagadják, hogy a nehézfémek a Tiszába is eljutottak volna, annak ellenére, hogy az ukrán fél mérései szerint a folyóban a nehézfémmennyiség a megengedett határérték többszöröse volt.
A mostani román gesztus, valamint a korrábbi ciánszennyezés körüli bírósági huzavona elhúzódása, a felelősség elhárításának kísérlete jelzi: Bukarest, jobban mondva egyes bukaresti politikai körök nem kívánnak lemondani a verespataki bányaprojekt jelentette rövid távú anyagi haszonról. Persze megtörténhet, hogy valóban a kontinens legnagyobb nemesfémlelőhelyei húzódnak a mélyben, ám azok kitermelése után Erdély szívében holdbéli táj maradna, amely a bánya működése alatt és azt követően is állandó környezeti veszélyt jelentene. A bányaprojekt megakadályozása, a környék gazdasági fellendülését célzó életképes – például a turisztikai potenciál kiaknázására vonatkozó – alternatíva kidolgozása ezért mind Romániának, mind Magyarországnak elemi érdeke.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok