JEGYZET – Választottjaink kellemesen töltik napjaikat: van, aki még be szeretné hozni, amit netán elmulasztott, mások viszont lazán teszik továbbra is a semmit, magabiztosan egy újabb mandátumban. Vagyis jól elvannak.
2016. szeptember 25., 19:132016. szeptember 25., 19:13
Ők ma a felsőbbrendű emberek, sőt, talán vannak köztük olyanok, aki elhiszik: még biológiai szempontból sem úgy működnek, mint az egyszerű halandók. Vagy már egyenesen a halhatatlanságot beszélik be maguknak?! Ezen sem csodálkoznék.
Alig kezdődött meg az új parlamenti évad, a választottak legek legjei, a szenátorok, olyan játékokba kezdtek, amilyet legföljebb a dörzsöltséggel még alig ismerkedő kis elsősök tesznek, a nagyobbacskáknak már több eszük van. Történt, hogy a tanügyi bizottságból kikerült egy irat, ami megtorpedózná az iskolavezetőség politikamentesítésének kezdeményezését. Azt gondolhatták, nem veszi észre senki, de nem ez történt: elég nagy port kavart. A bizottság elnöke, a többszörösen is volt tanügyminiszter asszony, aki egy-egy elfajuló tévévitában azzal húzza ki magát, hogy a felsőoktatási vezetők tudós körében nem szokott ilyesfajta hanghoz, most viszont hápogott, ötölt-hatolt, állította, mit sem tud az egészről. Nem írt alá semmit, a papíron díszelgő kézjegy ki tudja, hogy került oda.
Az ellenpárt máris perrel fenyegetőzött, végül egy szemfényvesztő oldhatta meg a dolgot: a papír már nem téma, és állítólag folytatják a megkezdett újfajta igazgatói vizsgák előkészítését. De lehet, hogy a lassan országossá dagadó, újabb mentelmi jog megvonását elakasztó botrány seperte le az asztalról. A „nemzeti érdek” egyensúlya miatt kreált fantompárt vezetője, aki belügyérsége alatt még a borbélyhoz és az esti kisfröccsre is védőőrizettel szirénáztatta magát, pórul járt, mert az eső miatt a felvezető motorosok egyike beleborult egy jelöletlen gödörbe, és szörnyethalt. Próbálták elfelejtetni az ügyet, de az őkelme urizálása miatt gyermeküket elvesztő szülők nem hagyják magukat. A vizsgálathoz kellene a többi szenátor beleegyezése, akik viszont ugyanúgy kimentették a szigorúan igazságosra mángált szemöldökű, békében tábornokká avanzsált hadfit, mint a többi hozzá közel álló hasonszőrűt.
Ráadásul a morcságot derűre váltott képpel azt mondta: őt nem is lehet gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolni, mert csak üldögélt az autója hátsó fertályán. A gödör a hibás. A közvélemény erre már besokallt, több városban is utcára vonultak, s a haragjuk egyre nő. A választások meg egyre közelednek: maholnap december lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!