VEZÉRCIKK – Az, hogy személyesen látogatott el egy bukaresti iskolába a Kék bálna internetes „játék” ügyében kedden a belügyminiszter és a város főpolgármestere, valószínűleg ráerősít a média által rendkívül aggasztónak feltüntetett jelenség körüli hisztériára.
2017. április 04., 23:172017. április 04., 23:17
Kétségtelen: ha felmerül a gyanú, hogy tinédzserek az önpusztításra, öngyilkosságra buzdító, állítólag Oroszországból indult játék csapdájába esnek, és ártanak maguknak, már megelőzésként is tennie kell valamit a felelős felnőttnek: elsősorban a szülőnek, családnak, aztán a pedagógusnak és indokolt esetben természetesen a szakembereknek, pszichológusoknak. Annál is inkább, mert tizenéves korban minden szülői intelemnél erősebb lehet a kortárscsoport nyomása, így könnyedén magával ragadhatja a gyereket bármilyen, a társai körében népszerű divathullám.
A tragédiákat azonban elsősorban nem a kétélű hírveréssel, látványos politikusi, belügyminiszteri kampányokkal lehet hatékonyan megakadályozni. A jelenségől hetek-hónapok óta gyakran és előszeretettel cikkezik a romániai sajtó, ezáltal egyrészt a pánikot táplálja, másrészt valószínűleg még több, a rémhírek iránt fogékony olvasót gyűjt. Ugyan a hazai hatóságok egyelőre nem találtak kézzelfogható bizonyítékot arra, hogy az utóbbi időben történt kamaszöngyilkosságok vagy egyes diákok önpusztító akciói tényleg összefüggésben állnának az internetes játékkal, az azonban konkrétum, hogy óriási médiafigyelem övezi a Kék bálnát – és ennek megvannak a hátulütői. Az a gyerek, aki esetleg egyébként véletlenül nem hallott volna a játékról, most már biztosan pontosan tudja, miről is van szó.
És minél nagyobb a médiahisztéria a jelenség körül, logikus, hogy annál súlyosabb nyomás nehezedik mindenkire. A lájk- vagy klikkvadászat jegyében indult játék közvetve továbbgenerálja a klikkvadászatot, hiszen a sajtó egyre erősebb kényszert érez, hogy még figyelemfelkeltőbb részletekkel álljon elő. Ugyanakkor a politikára is nyomás nehezedik, hogy megoldást keressen a problémára – lásd a belügyminiszter látványos gesztusát. (Amúgy vajon hihető, hogy egy politikusi megnyilvánulás érdemben befolyásolhatja egy lelki problémákkal küzdő, depresszióra hajlamos vagy esetleg kiegyensúlyozott, de természetszerűleg kíváncsi kamasz tetteit?)
Nyomás nehezedik a hatóságokra is, hogy összefüggést keressenek és találjanak a jelenség és a gyerekek önpusztító kísérletei között. És persze a szülők sem maradhatnak közömbösek a médiahírek iránt. Az egyébként mindenképp hasznos lehet, ha kikukucskálnak a megélhetés mindennapi őrült mókuskerekéből, és picit jobban odafigyelnek tinédzser gyermekükre, akinek talán az okostelefonja a legigazibb barátja.
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy ha elsősorban a virtuális világot, a világháló obskurus „hadművelteit\" tekintjük bűnbaknak, akkor jó eséllyel elfedjük, mik lehetnek a tragédiák igazi okai, eltereljük a figyelmet arról, hogy a kamaszkor amúgy is szövevényes lelki útvesztőiben mennyire oda kell figyelnie a családnak arra, hogy milyen fajta (iskolai, baráti, önértékelési, stb.) gondok nyomaszthatják a gyerekeket. Szóval jó lenne kitüntetett figyelmet szentelni elsősorban a kamasz lelkivilágának – virtualitáson innen és túl, függetlenül attól, mekkora kék bálnák úsznak a hírhullámokban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok