VEZÉRCIKK – Miközben Angliában – és nemcsak – hihetetlen futballcsodaként élik meg egy kiscsapat bajnoki címét, Romániában nyammogva emésztgetik, hogy új klub iratkozott fel az aranyérmesek dicsőséglistájára.
2016. május 03., 22:242016. május 03., 22:24
Mert bizony sokatmondó, a sporton jócskán túlmutató „körítésbeli” különbségek övezik a Leicester City, illetve az Astra Giurgiu csúcshódítását. A szigetországban mesebeli sikert arattak a „Rókák”, akiknek eredetileg a kiesés elkerülése volt a céljuk – nem véletlen, hogy az idény kezdetén 5000-szeres pénzt ígértek annak, aki történetük első bajnoki címére fogadott. Az East Midlands-i együttes pénzeszsákokat félreseprő diadala világraszóló tett, amely sokaknak visszaadja a reményt, a játék szépségét, örömét.
Eközben Giurgiuban is új bajnokot ünnepelnek. A csapat kiválóan teljesített – hétfő este félrészegen is győztek –, ám a klubtulajdonos nem lehet velük, hiszen börtönben van. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen legfőbb riválisuk, a Steaua is úgy nyerte meg a korábbi három idényt, hogy fenntartója nagyrészt a rácsok mögül szurkolt nekik.
A 2012-ben Ploieşti-ről hipp-hopp átköltöztetett Astra – amely a szezonban átlagosan 2700 néző előtt játszott hazai pályán – már azzal nagyot alkotott, hogy elkerülte a csődeljárást, így pontlevonást sem kapott, és rajthoz állhat a nemzetközi porondon . Úgy képviseli bajnokként Romániát, hogy az ország futballrajongóinak számottevő hányada máris temeti a Liga 1 büszkeségét, mondván, hamarosan úgyis a felszámolt bajnokok sorsára jutnak, ahogyan az a futball-lufit eregető Urziceni-ben és Galacon történt.
Miközben Angliában a horribilis pénzösszegeket futtató sportkereskedelem felett aratott fennkölt győzelmet a Leicester, Romániában alig találni olyan befektetőt, aki a korrupcióellenes ügyészek vigyázó szeme előtt, tisztességes forrásokból fenntart egy versenyképes csapatot. A giurgiui siker hiába sporttörténelmi tett: a mai, nyakig sáros társadalmi viszonyok közepette sokan úgy érzik, nincs ebben semmi csodálatos: őket dobta a gép. Az ország labdarúgása még nem heverte ki a korruptak önpusztító uralmát – az ezt legyőző, a játékba vetett hitet visszaadó romániai Leicesterek diadalára még várni kell egy darabig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!