2009. április 15., 10:552009. április 15., 10:55
A szocialisták a választásokig hátra lévő egy évben alkalmazandó retorikájukban erőteljesen sulykolják majd, hogy a Bajnai-kabinet nem párt-, hanem szakértői kormány, amely a pártpolitika mocsarától kvázi függetlenül, kizárólag az ország jóléte érdekében cselekszik. Vélhetően abban reménykednek, hogy azáltal, hogy az elkerülhetetlenné vált népszerűtlen döntések, megszorítások végrehajtására kényszerülő kormány hivatalosan nem az MSZP, hanem a magát függetlenként beállító Bajnai nevén fut, a párt az utolsó száz méteren még javítani tud siralmas népszerűségi mutatóin – főleg, ha a válságkezelési program jövő tavaszig még kézzelfogható eredményt is hoz. Csakhogy a most felálló Bajnai-kormányt igencsak nehéz nem pártkabinetnek tekinteni. Nehéz elképzelni, mitől lenne hitelesebb az a kormány, amelynek az MSZP olyan régi motorosai is tagjai, mint Kiss Péter vagy Draskovics Tibor, nem is beszélve magáról Bajnairól, aki épp gazdasági miniszterként szerepelt abban a Gyurcsány-kormányban, amelynek regnálása nyomán Magyarország minden környező országnál rosszabb állapotban került szembe a világválsággal. Persze mindettől függetlenül egy valóban független szakértői kormány akár még valóban képes lehetne hatékony válságkezelési politika kidolgozására. Azonban egy olyan vezetővel, aki nem moshatja le magáról, hogy a Gyurcsány-féle klikk tagja, nehezen elképzelhető, hogy bármilyen hosszú távú, társadalmi támogatottsággal bíró intézkedések szülessenek. Bajnai és kormánya mostani megszavazása így csupán arra lesz jó, hogy a jelenlegi adatok szerint összesen mintegy 11-12 százalékos támogatottságú MSZP és az SZDSZ még egy évig élvezhesse a parlamenti többség és – szakértői kabinet ide vagy oda – a kormánypárti státus előnyeit. Azaz: hiába új a madám, minden marad a régiben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok