2009. január 27., 10:162009. január 27., 10:16
Legutóbb az történt, hogy az irodaházba, ahol dolgozom, bejött valaki, és se szó, se beszéd berúgott két ajtót, majd távozott. Eddig szokványos a történet, bár az irodaházban kártyás belépőrendszer, kódos riasztó s mindenféle kótyomfitty működik. Rohant is az illetékes a rendőrségre, majd lógó orral tért vissza, hogy a zsaruk azt tanácsolták, keressen tanúkat, azonosítsa, majd keresse meg a tettest, és ha ezeket mind teljesítette, akkor esetleg tárgyalhatnak.
A hozzáállásukból arra lehetett következtetni, hogy szerintük a helyes állampolgári magatartás a szemet szemért, ajtót ajtóért, és hogy nem vennék rossz néven, ha valaki berúgná a tettes ajtóit, és ezzel lezártnak lehetne tekinteni az ügyet. Véletlen egybeesés, hogy abban az irodaházban sok-sok pofátlan újságíró veri a billentyűzetet. Lett a hírre nagy felháborodás, futkorászás, hőbörgés és telefonálás, egyenest a rendőrök főnökének. Ezután a futkorászás folytatódott, de akkor már a rendőrök rohangáltak a „bűntény helyszínén”.
Jöttek a helyszínelők, lefényképezték a berúgott ajtót, különböző méréseket is végeztek, valószínű az ajtóra kifejtett erőt hasonlították össze az ajtón levő bakancsnyom nyomatékával, vagy valami hasonló. Jöttek a nyomozók is garmadával, mindenkit kikérdeztek, azt is, aki egyszer életében már járt a környéken. Jegyzőkönyvet írtak, aláírattak, komoly arccal viszszakérdeztek, pecsételtek, láttamoztak, hümmögtek. Egyszóval hirtelen többszörösére nőtt a közbiztonság az addig is teljesen nyugis irodaházban.
Na de többekben felvetődött a kérdés, mi lett volna, ha a nagymama ajtóját rúgja be valaki. Akkor valószínű, a forgatókönyv első változata lépett volna életbe: menjen, és rúgja vissza. És eszembe jutott számtalan hasonló eset. Amikor a barátnőm előszobájából elvitték a táskáját, és ő a konyhából kővé dermedve nézte. A rendőrök azt tanácsolták neki, jobban jár, ha azt nyilatkozza, elveszítette a bukszát. Mivel nem sikerült erről meggyőzni, ráförmedtek, hogy miért nem zárta be az ajtót, és egész áldott nap íratták vele a vallomásokat. És még tudok ilyeneket. Most valaki mondja meg nekem, miért nem szeretnek minket a rendőrök?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok