Minden eddiginél durvább nyilatkozatháborúhoz vezetett a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) két legnagyobb pártjának vezetői között a külföldön és belföldön is bírált amnesztiatörvény és a Btk.-módosítás ügye.
2013. december 16., 20:062013. december 16., 20:06
Miközben a kormány igyekszik menteni a menthetőt, és az amnesztiatörvény jegelésével, a Btk. kapcsán pedig az alkotmánybíróságra bízva a döntést csitítaná a kedélyeket, Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke, és Crin Antonescu, a szenátus és a PNL első embere egyaránt a másik rovására szeretné magát tisztázni a gyanú alól, hogy a kormányoldal valójában a korrupt politikusoknak kívánt kedvezni a két törvénnyel.
A kormány imázsmentő szándékának eshetett „járulékos” áldozatául Lucian Bolcaş egykori PRM-s politikus is, akit a PSD az alkotmánybíróság tagjává jelölt, a vele szemben felmerült, antiszemitizmusra vonatkozó vádak miatt azonban hivatalosan visszalépett – nem kizárható azonban, hogy Ponta kérte meg: a további nemzetközi bírálatok elkerülése érdekében mondjon le „önként” az alkotmánybírói talárról.
Ez azonban csak mellékszál, Bolcaş visszaléptetése nem tereli el a figyelmet sem a Btk. ügyéről, sem arról, hogy Antonescu gyakorlatilag azzal vádolta meg Pontát, hogy szándékosan, aljas manőverrel próbálta megtéveszteni a nyilvánosságot az amnesztiatörvény kapcsán. Az a hangfelvétel, amelynek tanúsága szerint pártja tagjai előtt azt állította: Ponta úgy szerette volna elhárítani magától magától a felelősséget, hogy kormánya tagjaival együtt a nyilvánosság előtt ugyan ellenezte volna az amnesztiatörvényt, de azt a parlamentnek azért meg kellett volna szavaznia, akár az USL-kormány „őszödi beszédeként” is értékelhető, ha igaznak bizonyul a Pontával szembeni vád.
Bizonyosan most annyi jelenthető ki, hogy Antonescu, hogy saját magát mentse, ismét csak a szociáldemokratákra hárított minden felelősséget a problémák miatt, és bemártotta szövetségesét, amire az durván reagált, hazugsággal vádolva őt. Holott egyértelmű, hogy felelősségük közös és azonos mértékű. A mostani kapálózás és a felelősség előli menekülés ezért ugyanúgy kikezdi a kormány még megmaradt hitelességét, mintha valóban kiszivárgott volna Ponta „őszödi” beszéde.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!