Minden eddiginél durvább nyilatkozatháborúhoz vezetett a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) két legnagyobb pártjának vezetői között a külföldön és belföldön is bírált amnesztiatörvény és a Btk.-módosítás ügye.
2013. december 16., 20:062013. december 16., 20:06
Miközben a kormány igyekszik menteni a menthetőt, és az amnesztiatörvény jegelésével, a Btk. kapcsán pedig az alkotmánybíróságra bízva a döntést csitítaná a kedélyeket, Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke, és Crin Antonescu, a szenátus és a PNL első embere egyaránt a másik rovására szeretné magát tisztázni a gyanú alól, hogy a kormányoldal valójában a korrupt politikusoknak kívánt kedvezni a két törvénnyel.
A kormány imázsmentő szándékának eshetett „járulékos” áldozatául Lucian Bolcaş egykori PRM-s politikus is, akit a PSD az alkotmánybíróság tagjává jelölt, a vele szemben felmerült, antiszemitizmusra vonatkozó vádak miatt azonban hivatalosan visszalépett – nem kizárható azonban, hogy Ponta kérte meg: a további nemzetközi bírálatok elkerülése érdekében mondjon le „önként” az alkotmánybírói talárról.
Ez azonban csak mellékszál, Bolcaş visszaléptetése nem tereli el a figyelmet sem a Btk. ügyéről, sem arról, hogy Antonescu gyakorlatilag azzal vádolta meg Pontát, hogy szándékosan, aljas manőverrel próbálta megtéveszteni a nyilvánosságot az amnesztiatörvény kapcsán. Az a hangfelvétel, amelynek tanúsága szerint pártja tagjai előtt azt állította: Ponta úgy szerette volna elhárítani magától magától a felelősséget, hogy kormánya tagjaival együtt a nyilvánosság előtt ugyan ellenezte volna az amnesztiatörvényt, de azt a parlamentnek azért meg kellett volna szavaznia, akár az USL-kormány „őszödi beszédeként” is értékelhető, ha igaznak bizonyul a Pontával szembeni vád.
Bizonyosan most annyi jelenthető ki, hogy Antonescu, hogy saját magát mentse, ismét csak a szociáldemokratákra hárított minden felelősséget a problémák miatt, és bemártotta szövetségesét, amire az durván reagált, hazugsággal vádolva őt. Holott egyértelmű, hogy felelősségük közös és azonos mértékű. A mostani kapálózás és a felelősség előli menekülés ezért ugyanúgy kikezdi a kormány még megmaradt hitelességét, mintha valóban kiszivárgott volna Ponta „őszödi” beszéde.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
szóljon hozzá!