2011. április 18., 10:152011. április 18., 10:15
A tavalyi szlovákiai választások mondhatni bombameglepetése volt, hogy az MKP – 1998-as fennállása után először – kiesett a törvényhozásból, helyette viszont bekerült a párt volt elnöke alapította Híd–Most szlovák–magyar alakulat. A váltás egyáltalán nem vált a félmilliós felvidéki magyarság hasznára: kormányerőként a Hídnak nem sikerült elérnie, hogy ne veszítsék el szlovák állampolgárságukat, akik felvesznek egy másikat, a nemzetközi botrányt előidéző államnyelvtörvény be nem tartásáért továbbra is pénzügyi szankciókkal sújthatók a kisebbségek, a kisebbségi nyelvhasználati törvény nacionalista indulatokat kiváltó módosításának – amely szorgalmazza, hogy a kisebbségi nyelvhasználati küszöböt 20 százalékról 15-re csökkentsék – sorsa pedig roppant bizonytalan. Lám, ide vezetett, hogy a felvidéki magyar politikusoknak nem sikerült félretenniük személyes ellentéteiket, így az MKP kihullásával meggyengült a magyarok érdekképviselete, hiszen az etnikailag vegyes Híd képtelen a hatékony kisebbségvédelemre. A felvidéki példa, az MKP parlamenti visszakapaszkodási próbálkozásai ismeretében már a romániai törvényhozási választások előtt másfél évvel aktuális a kérdés, hogy létrejön-e Erdélyben az a magyar politikai koalíció, amelynek elmaradása visszavetette a szlovákiai magyarok pozsonyi érdekérvényesítő képességét. A jelenlegi tényállás szerint az RMDSZ, a bejegyzés előtt álló EMNP és az MPP viszonya talán soha nem volt ilyen rossz, a három magyar alakulat vezetői hetek, hónapok óta elbeszélnek egymás mellett, összefogás helyett a konfrontáció újabb és újabb fejezetei nyílnak meg, és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a jövő nyári helyhatósági választásokig változni fog. Igencsak üdvös lenne azonban, ha a mostani politikai iszapbirkózás során nem ejtenének begyógyíthatatlan sebeket egymáson a felek, olyanokat, amelyek a későbbiekben ellehetetlenítenék az együttműködést – az egységes fellépés terén ugyanis nem az erdélyi magyaroknak, hanem nekik kell példával szolgálniuk. Ellenkező esetben 2013-tól mindhárom erdélyi alakulat megtanulhat az MKP cipőjében járni…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!