JEGYZET – Gondolom, már sokunknak a könyökén jön ki Nagyváradon az utóbbi idők fejetlen városrendezési káosza, a legminimálisabb ésszerűségnek is a hiánya, de hogy a (véletlenül?!) jól sikerültet is ilyen gyorsan képesek legyenek eltolni, az már mesterfokú teljesítmény.
2016. szeptember 27., 19:042016. szeptember 27., 19:04
Nem is olyan régen épp ezen a helyen dicsértem meg a városvezetőség kezdeményezését, hogy a városháza többé-kevésbé kihasználatlan belső, parkszerű kertjét beépítsék a Louvre udvarán állóhoz hasonló üvegpiramissal. Ha Párizsnak jó, Nagyváradnak is az lesz. Lett is, mivel épp azért tervezték, hogy egy helyen lehessen a legkülönbözőbb szolgáltatások számláit kifizetni.
Nagyon jó ötlet – volt, amíg lassan nem kezdtek a különböző szolgáltatók kihátrálni a piramis alól, ki tudja, milyen pénzzel kapcsolatos megegyezések miatt. Most már például a villany- és a Telekom-számlák csak az illető cégek kijelölt székhelyein fizethetők ki, mivel ők a postahivatalokkal is megszakították a szerződésüket. Lassacskán okafogyottá vált az üvegpiramis miatti ujjongásom, de végeredményben egy kis járkálás soha nem árt. A Germanosnak nevezett telefonos üzletben aztán nem először ért az a meglepetés, hogy húsz év körüli, abszolút kezdőket beraknak „munkahelyi kiképzésre” anélkül, hogy tapasztalt szakembert tennének melléjük. Így aztán egy-egy problémát az ügyféllel közösen próbálgatnak megoldani: ide-oda kattintgatnak, telefonálnak, a többi ügyfél meg áll, mivel a három, számítógéppel felszerelt pulthoz egyetlenegy alkalmazott dukál.
Az amúgy nagyon egyszerű számlafizetésből így lesz idegölő ácsorgás és esetenként parázs szóváltás. Mindennek ellenére a városvezetés eltolási disszertációjának csúcspontja – egyelőre – a Körös partján már vagy két-három éve megkezdett mélygarázs. Fránya egy folyó ez a mi Körösünk: hogy sebes, azt tudtuk, be is építették elődeink a nevébe, de hogy ilyen sebesen bukkanjon elő a semmiből, ki gondolta volna: körülbelül másfél hónapja ugyanis leálltak a munkálatok, az emberek, munkagépek eltűntek onnan, a Kossuth utca folyópart felőli járdája elrekesztve, és nem történik semmi.
Az illetékesekhez bejáratosaktól szivárgott ki, hogy „kis” műszaki malőr történt: kiderült, hogy a víz beszivárog és gátolja az építést. És akik az elkészíthetőségi tanulmányt végezték, nem vették észre a folyót? Még nem volt ott vagy remélték, hogy mire a garázs kész lesz, továbbáll?! Új tervet kell készíteni?! Újabb pénzekből?! Igaz is, adózunk eleget, van honnan!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!