VEZÉRCIKK – Ha megkérdezték volna, mely romániai intézményekben él tovább szinte háborítatlanul a Ceaușescu-korszak fasiszta kommunista szellemisége, nem biztos, hogy eszünkbe jutott volna a tudomány fellegvára, azaz a Román Akadémia.
2017. február 13., 23:032017. február 13., 23:03
Az ember hajlamos azt hinni, hogy az elméletileg az ország legbriliánsabb elméinek otthont adó intézmény tagjai, amellett, hogy az országban szakterületük legjobbjainak számítanak, kellő megfontoltsággal és bölcsességgel rendelkeznek ahhoz, hogy józanul mérlegeljék az aktuális nemzetközi és belföldi történéseket, kiszűrve a nyilvánvaló manipulációt és az álhíreket, majd ennek alapján hideg fejjel szűrjék le a következtetéseket, óvakodva attól, hogy felüljenek az uszító hazugságkampányoknak.
Nos csütörtökön az akadémia tagjainak jelentős része szétfoszlatta az az illúziót, amikor olyan felhíváshoz adta a nevét, amely szellemiségében és retorikájában egyaránt a legrosszabb emlékű, soviniszta uszítástól terhes időket idézi, egységre szólítva fel a román nemzet tagjait és az állami intézményeket az ország területének védelmében és az autonómiatörekvésekkel szemben. Persze utólag, a végleges szöveg ismeretében sokan visszavonták támogatásukat, de a rossz már megtörtént, és hiába határolódott el az akadémia intézményként, ez a nyilatkozat óriási foltot ejtett a hírnevén.
A dokumentum szellemiségén végső soron nincs mit csodálkozni, hiszen, mint kiderült, egyik kezdeményezője az a Ioan-Aurel Pop nevű történész, aki a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektoraként egyik fő feladatának érzi annak a Lucian Boiának az úton-útfélen történő pocskondiázását, aki az egyik fő úttörője annak, hogy a korszerű, kritikus történelemszemlélet meghonosításával megtisztítsa a román történetírást az azt ballasztként lehúzó mitológiai elemektől.
Persze lehet, hogy ez a kezdeményezők elméjében tovább élő, a dák-román kontinuitás elméletét gyakorlatilag nemzeti vallási rangra emelő ceaușescui világban hazafias cselekedetnek minősül, a 21. század Romániájában, 2017-ben azonban igazából anakronisztikus, nevetséges és főleg káros, a valós problémákat semmibe vevő gesztus. Főleg annak fényében, hogy, mint kiderült, a többek között „történelem átírásának” veszélyeire figyelmeztető nyilatkozat kiadásának egyik legfőbb oka egy, a magukat hírcsatornának nevező szennymédiumok által kitalált, és terjesztett álhír, nevezetesen az, hogy Vlagyimir Putyin után néhány héttel Donald Trump amerikai elnök is Budapestre látogat, ami Orbán Viktor nemzetközi befolyásának, illetve Magyarország geopolitikai jelentőségének növekedését jelzi, és komoly veszélyt jelent Románia területi épségére, mivel minden bizonnyal a régió újrafelosztásáról is tárgyalnak majd.
A valósággal köszönő viszonyban sem lévő, hagymázas képzelgés bedobása a köztudatba egyértelműen egyetlen célt szolgál: hogy a „hazafias” érzelmek felkorbácsolásával elterelje a figyelmet a kormány által tervezett, vitatott Btk.-módosításokról, illetve a kétséges realitású sarokszámokkal operáló, túlzóan optimista költségvetésről.
A felhívás „csúcsakadémikus” kezdeményezői azonban semmi gyanúsat nem találtak a hírben, sőt annak apropóján – és ha már éppen az elmúlt hetekben került ismét a figyelem középpontjába az autonómia kérdése – a területi önrendelkezés elleni harc szükségességét sem mulasztották el belefoglalni az egyébként a globalizáció káros hatásait is ostorozó dokumentumba.
Tünetértékű, hogy az ország tudósainak színe-javát felsorakoztató akadémia tagjainak nagy része egyáltalán komolyan vett egy ilyen kezdeményezést, és a nevét adta a magyarveszéllyel való burkolt riogatáshoz éppen abban az időszakban, amikor az ország valóban felelős gondolkodású polgárai azon vannak, hogy sikerüljön megakadályozni, hogy a kormány a Btk. módosításának örve alatt mentőövet dobjon a korrupt politikusoknak.
Ha már mítoszrombolás, akkor a kiáltvány kiötlői sikeresen hozzájárultak egy újabb mítosz megdőléséhez. Nevezetesen ahhoz, hogy Romániában a tudományos és szellemi elit – legalábbis annak egy jelentős része – valóban elitet képez. És ez az ország jelene, és természetesen jövője szempontjából sem túl biztat. Hiszen mit várjunk az „átlagembertől,” ha a tudományos elit is felül a szélsőséges demagógiának, a hazug manipulációknak, sőt maga is beáll a manipulátorok sorába?
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!