Hirdetés
Gazda Árpád

Gazda Árpád

Auf wiedersehen, Iohannis!

2025. február 10., 19:042025. február 10., 19:04

2025. február 15., 14:462025. február 15., 14:46

This article is available in English. Share it!

Személy szerint helyesnek tartom, hogy az államfő rászánta magát, és távozik az elnöki tisztségből. Épp csak egy baj van: Klaus Iohannis megkésett a gesztussal. Így pedig meglehet, hogy amiképpen a regnálása a romániai szélsőségesen nacionalista, szuverenista erőket hozta helyzetbe, a lemondása is őket erősíti.

A hírtelevíziókban kiszivárogtatott információk szerint Iohannis azután jelentette be a lemondását, hogy tudomására jutott: ha nem ezt teszi, akkor a parlament vonja meg tőle a bizalmat, és néhány nap múlva még dicstelenebbül kell távoznia a hatalomból.

Azt gondolhatta, ha az ország ügyeit már nem tudja befolyásolni, legalább a saját becsületét mentse, amennyire még lehet. Tévedett. A becsülete, az imázsa menthetetlen.

Számára az is pozitív fejlemény lenne, ha személye feledésbe merülne, beleveszne a szürkeségbe. De jelenleg nem ez van. Személye indulatos elutasítást vált ki a romániai társadalom csaknem egészéből. Azokból is, akik annak idején megválasztották, azokból is, akik soha nem támogatták. Azt mutatta meg ugyanis, hogy miként nem szabad ezt a tisztséget betölteni.

Az erdélyi magyarok az elsők között érezhették meg Iohannis cinizmusát.

Már az első megválasztásakor feltevődött ugyan a kérdés, hogy a teljes jogegyenlőségre törekvő nemzeti közösség számára jó-e, ha egy másik kisebbség tagja nyeri el az elnöki tisztséget, és személyével is demonstrálja, hogy Romániában megoldott a kisebbségi kérdés. Ennek ellenére helyes volt Iohannisra szavazni. Személyében először került erdélyi politikus az államfői székbe. Olyan, aki érti a kisebbségek helyzetét, hiszen maga is kisebbségi.

Okkal gondolhatták, okkal gondolhattuk: az autonómiatörekvések iránt is megértőbb lesz majd az elnök, hiszen ő maga sem őrizhette volna meg a szász nemzeti identitását, ha közössége évszázadokon át nem élvez területi autonómiát a magyar királyságon belül.

Arra is gondolhattunk, hogy németként az anyanyelvén tájékozódhat majd a dél-tiroli autonómiáról, mely az erdélyi magyarok számára mintaként szolgál. Egy ilyen háttérrel rendelkező ember nem mondhatja azt, hogy ilyen nincsen, hogy az autonómiaformák nem példa értékű jogi megoldások a nemzeti kisebbségek integrálására.

A szász államfő számára azonban e háttér mit sem számított. Nem az a bűne, hogy érzéketlen maradt a kisebbségi ügyek iránt, ehhez sajnos hozzászoktunk. Hanem az, hogy eszközként használta fel a magyar közösség autonómiaigényét arra, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) ellen uszítsa a román társadalmat. Mint emlékezetes, a parlament egyik kamarájában hallgatólagosan elfogadott autonómiatervezet miatt azzal vádolta meg a PSD-t, hogy el akarja adni Erdélyt a magyaroknak. A 2020 áprilisi „ionopotchivanoc, PSD” tévényilatkozata az egyik legocsmányabb elnöki állásfoglalás volt, ami 1990 után a Cotroceni-palotában elhangzott.

Ekkor azonban még csak a szociáldemokraták és a magyarok érezték a saját bőrükön az elnöki gátlástalanságot. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) hívei még úgy gondolhatták: a cél szentesíti az eszközt. Iohannis azonban a szemükben is megsemmisült, amikor a második mandátumában azt a PSD-t kellett kormányra invitálnia, amelyiket korábban a magyar kártyát lobogtatva akart a sárba döngölni.

Iohannis nemcsak politikailag semmisült meg a második mandátumában. Emberileg is.

Úgy várta el a takarékoskodást, a gazdasági deficit csökkentését a kormányoktól, hogy ő maga fényűző, és teljesen haszontalan kirándulásokra utazott az adófizetők pénzén. Hónapokra eltűnt a közéletből. Hallgatott, amikor jó ügyekben kellett volna megszólalnia, és elbújt a nyilvánosság elől, amikor saját túlkapásairól kellett volna számot adnia. Nem vállalta a döntéseivel járó felelősséget.

Klaus Iohannis „elévülhetetlen érdemeket szerzett” a szélsőségesen nacionalista pártok megerősítésében is. Ugyan nem ez volt a szándéka, de a cinizmusa által kiváltott indulatoknak fontos szerepük volt e pártok feltörésében, megerősödésében. Az is az ő sara, hogy e pártok a lemondását is győzelemként ünnepelhetik. Megvárta ugyanis, hogy a szélsőségesek kezdeményezzék a felfüggesztését. Ha ezt akkor jelenti be, amikor az alkotmánybíróság érvénytelenítette az elnökválasztást, vagy akkor, amikor megalakult a szenátus, és már volt akinek ideiglenesen átadni a feladatot, nem adott volna lehetőséget arra, hogy a szuverenisták a saját győzelmüket ünnepeljék.

Az a körülmény azonban, hogy az ellenfeleink örülnek a távozásának, nem ok arra, hogy ne örüljünk mi is.

Azért is kell távoznia, mert jelenléte árt az európai irányultságú pártoknak. Választási kampány kezdődik Romániában, és a hatalmon lévő politikai alakulatoknak is jelezniük kell, hogy vették a választók decemberi üzenetét. Megértették, hogy óriási a csalódás, a kiábrándulás a társadalomban. Belátják, hogy hibáztak egykor Klaus Iohannis jelölésével. Belátják, hogy olyan embert segítettek a Cotroceni-palotába, aki méltatlan volt a bizalomra.

Nem lehet úgy állni a választók elé, hogy a kirakatban még mindig ott van Klaus Iohannis politikai hullája.

A hullát el kell takarítani, és minden eszközzel azt kell üzenni, hogy tanultak a történtekből, ez még egyszer nem ismétlődhet meg.

A Recorder portál tényfeltárása ellehetetlenítette, hogy Klaus Iohannis az elnöki mandátuma után abba az 1200 négyzetméteres bukaresti villába vonuljon vissza, amelyet 7 millió euróból újítottak fel – minden bizonnyal – számára. Így szerényebb körülmények között kell majd meghúznia nyugalmazott elnökként magát.

Az auf wiedersehen a viszontlátásra német megfelelője. Nem ragaszkodunk a viszontlátáshoz.

korábban írtuk

Lemond az államfői tisztségről Klaus Iohannis
Lemond az államfői tisztségről Klaus Iohannis

Lemond az államfői tisztségről Klaus Iohannis. Ezt maga az államfő jelentette be hétfőn annak nyomán, hogy a parlamenti házbizottságok eldöntötték: a törvényhozás kedden reggel tíz órakor vitatja meg a felfüggesztésről szóló indítványt.

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Mit és mibe rakhat bele egy magyar vezető Romániában?

Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.

Páva Adorján

Páva Adorján

Bukarest újabb abszurdja: bukott pártból magyarellenes kormányfőt?

A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az egyre fogyó bizalom és az előre hozott választások

Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.

Páva Adorján

Páva Adorján

Csíksomlyó nem szavazókör

Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.

Makkay József

Makkay József

Medve hordja a vadászpuskát

Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az RMDSZ üllő és kalapács között

Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.

Balogh Levente

Balogh Levente

Bolojan: feláldozott mártír vagy a megújulás és a reform jelképe?

Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.

Hirdetés