Hirdetés

Átélni a csodát – akkor is, ha nem mindenki szerint történt csoda

•  Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A magyar válogatott derekas, kitartó küzdelem után alulmaradt a Nemzetek Ligája olaszok elleni mérkőzésén, de biztos továbbjutóként így is győztes. Győztes, mert állta a sarat az olaszok pontos passzai, Donnarumma briliáns védései ellenére is, és mert több millió magyarnak újra reményt adott.

Tóth Gödri Iringó

2022. szeptember 27., 10:242022. szeptember 27., 10:24

2022. szeptember 27., 10:422022. szeptember 27., 10:42

Hétfő este ismét tízezrek vonultak Budapest utcáin a Puskás Aréna piros-fehér-zölden megvilágított épülete felé, tízezrek skandálták a Ria, ria, Hungáriát, kenték be arcukat, vették fel a válogatott mezt. Legutóbb 2021-ben, az Európa-bajnokság idején lehetett ezt érezni, átélni a magyar fővárosban, a portugálok és a franciák elleni mérkőzéseken. Most a tét nem volt akkora – bár a csoportkör megnyerésében reménykedtünk, a biztos bentmaradás tudatában a szurkolókban is volt valamiféle nyugalom.

Most is, akárcsak annak idején, már délben megteltek a kocsmák, vonatokkal és buszokkal érkeztek szurkolók Budapestre, szlovák, szlovén, román csapatok mezeit viselő emberek – lehetett látni a pozsonyi Slovan, a kolozsvári CFR és az NK Celje pólójában feszítő drukkereket is – együtt várták az esti csodát.

Hirdetés

Csodát várt, akart, remélt mindenki.

Az újságírók is kitalálták már a szalagcímeket – arra az esetre, ha nyerünk. Bár tény, hogy az Európa-bajnok olasz csapattól senki nem számított túl sok jóra, akkor sem, ha az elmúlt hónapokban a magyar válogatott megmutatta, hogy számára semmi sem lehetetlen, hisz Angliát és Németországot is legyőzte. Egy nemzetként reménykedtünk.

A több tízezer szurkoló már órákkal a meccs előtt megtöltötte a város utcáit, beözönlött a stadionba, s tették ezt meglepően civilizáltan, feszült izgalommal reménykedve. Persze volt kiabálás, füst és fények, de minden az elfogadható kereteken belül – a tömeget kísérő, felvigyázó, terelgető rendőrök is meglepően elnézőek voltak,  és a stadionba való beléptetés is szokatlanul lazán zajlott. A civilizáltság ékes példája volt az is, amikor az arénában helyett foglaló közönség állva tapsolta meg az olasz himnuszt, amit a magasztos közösen éneklés, a magyar himnusz követett, amikor mindenki libabőrös lett.

•  Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt Galéria

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Az igencsak izgalmas kezdésen, a néhány szívrohamközeli állapoton túl a meccs olyan volt, mint minden labdarúgó-mérkőzés: aki pár hónapja még dicsérte Ádám Martin, az most szidta, akadt, aki Szoboszlait anyázta, más az olaszokat. Talán csak egy valaki volt, aki nem kapott kritikát: Szalai Ádám, aki utoljára lépett pályára a magyar válogatott játékosaként, csapatkapitányaként, és aki a meccs végén úgy búcsúzott – egyszerre elköszönve és lelkesítve –, hogy a legszúrósabb szívű szurkolót is elérzékenyítette.

És bár egy nehéz, munkás és küzdelmes második félidő után egyértelművé vált, hogy a magyar válogatott kikapott, az igazi csodát a játékidő utáni percek mutatták meg. Azok a percek, amikor ugyanaz a több tízezer szurkoló, aki a meccs alatt hol bénának, hol lassúnak titulálta saját válogatottja játékosait, a vereség ellenére is állva tapsolt, éljenzett, köszönetet mondott; kifejezte, hogy az elmúlt évek visszaadták a magyar futballba vetett hitet. A mérkőzés után nem csalódott, nem szomorú szurkolók vonultak a főváros utcáin, hanem olyan emberek, akik legyintettek: ez most nem volt a legjobb, de lehet még sokkal jobb. Ezt a hitet nem csak Marco Rossi, nem csak a mostani válogatott adta, hanem a közelmúlt közös szurkolásai is, amikor egy nemzetként izgulhattunk, örülhettünk, szomorkodhattunk, hogy egyáltalán volt miért.

És reméljük, hogy még sokáig, sokszor lesz miért.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. március 15., vasárnap

A szabad sajtó napjára. Diverziók a sajtószabadság ellen

Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.

A szabad sajtó napjára. Diverziók a sajtószabadság ellen
Hirdetés
2026. március 13., péntek

Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot

Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.

Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot
2026. március 10., kedd

Olcsó import, drága termelés: lejtmenetben a mezőgazdaság

Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.

Olcsó import, drága termelés: lejtmenetben a mezőgazdaság
2026. március 06., péntek

Az iráni rezsim végnapjai?

Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.

Az iráni rezsim végnapjai?
Az iráni rezsim végnapjai?
2026. március 06., péntek

Az iráni rezsim végnapjai?

Hirdetés
2026. március 03., kedd

Irán nincs is olyan messze, és ez mélyen a zsebünkbe vág

Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.

Irán nincs is olyan messze, és ez mélyen a zsebünkbe vág
2026. február 22., vasárnap

Vukovári mementó. Az orosz–ukrán háború kirobbanásának negyedik évfordulójára

Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.

Vukovári mementó. Az orosz–ukrán háború kirobbanásának negyedik évfordulójára
2026. február 20., péntek

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?
Hirdetés
2026. február 18., szerda

Képmutató Románia, avagy államilag etetett egyenruhások, hoppon maradt tanárok

Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.

Képmutató Románia, avagy államilag etetett egyenruhások, hoppon maradt tanárok
2026. február 13., péntek

Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?

Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.

Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?
Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?
2026. február 13., péntek

Átdobja a PNL Bolojant a hajókorláton?

2026. február 06., péntek

A DK és a magyarellenes uszítás mint kampányeszköz

A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.

A DK és a magyarellenes uszítás mint kampányeszköz
Hirdetés
Hirdetés