JEGYZET – A világpolitika üstjébe alaposan belekavaró brit népszavazási eredmény óta természetesen mindenütt ez a vezető hír sok hazai sunnyogónak a legnagyobb örömére.
2016. június 28., 18:502016. június 28., 18:50
A szigetországi voksolást megelőző napokban ugyanis a honi kispolitika bográcsa is majdnem kifröccsent, mivel egyetlen tartózkodás ellenében a bennülő pártok minden felkentje immár ki tudja hányadjára fura jogszabályt szavazott meg magának: átvarázsolták makulátlanra a saját pereputtyukat parlamenti irodájukba hivatalosan alkalmazókat.
A főérv az volt, hogy az ominózus tett idején még nem született meg, tehát életbe sem léphetett a tiltás előírása. Némi túlzással úgy is mondhatnánk: azt hitték, csak az ellenségeik meggyilkolását kell alaposan megfontolniuk, a közelállóik kiiktatásáról szabadon dönthetnek. A fentebb említett egyetlen tartózkodónak (vigyázat, nem ellenszavazónak!) azért volt könnyű (??!!) dolga, mert független. Ez akkor derült ki, amikor a voksolás végeredménye után nem sokkal kiállt a nyilvánosság elé a liberálisok társelnöknője, és bejelentette, hogy felelősségre fogja vonni a nyáját fegyelmezetlenség miatt. Hoppá: pártfegyelem!
Az átkos egypártrendszerben nagy fegyelmezetlenségre nem adódott alkalom, mert aki egyszer belelépett, az ha nem lépett egyszerre, kidobták. Gyerekkoromból emlékszem a szüleim baráti köréből kifülelt megjegyzésekre x-ekről és y-okról, akik azelőtt nyilasok vagy vasgárdisták voltak, említett hallgatózásaimkor viszont élenjáró komcsik lettek, a baráti beszélgetéseket pedig szinte mindig azzal zárták rövidre, hogy végső soron természetes, hogy az új rendszer ezeket fogadta be, hisz már ismerték a pártfegyelmet.
Most akkor hol is tartunk?! A demokráciának nevezett (csúfolt?!) rendszerben miért kell arctalan szavazógépnek lennie vagy nem lennie a honatyának? A pártelnöknő erre is megfelelt: merthogy ők nem olyanok, mint ama hétfejű ellenfeleik. És majd senki ne merészeljen arra hivatkozni, hogy ott sem volt a szavazáson, vagy csak álmában emelgette a kezét, mert lesz jó haddelhadd! Igen, csakhogy a felmentő törvény kis híján egyhangúlag átment, az pedig, hogy érvénytelenítsenek egy ilyen látványos akciót vakáció küszöbén, fél évvel az új parlament megalakulása előtt, óriási macera volna. Egye fene a fegyelmet, soha rosszabb ne legyen!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!