2009. február 18., 10:222009. február 18., 10:22
A dunna megújuló energiaforrás. Az állam szociális alapon fedezi ugyan a napi pálinkaszükségletet, de az nem melegít 24 órán át. Már az emberiség kezdete óta voltak, akik megtermelték a javakat, és mindig akadtak, akik egy óvatlan pillanatban megszerezték maguknak. Ez ma már mindennapos. Anno levágták a kezét, akit rajtakaptak, manapság elküldik továbbképzésre. A tanfolyamot jó magaviselettel röpke 2-3 év alatt elvégzi, s szakértőként folytatja megkezdett hobbiját. Nem maradhat sokáig a nevelőintézetben, mert kell a hely a következő generációnak. Tanulmányi ideje alatt jobb esetben egy, de az is lehet, hogy két kollégájával kell megosztania ágyát. Így nem is csoda, hogy jól viselkedik, hátha hamarabb kijöhet. Szabadulás után, hamar visszailleszkedik a társadalomba. A régi kliensek még megvannak, szaktudása pedig kifinomult a pár éves tapasztalatcsere alatt. A kezdetben tűzifát és szalonnát gyűjtögető lassan áttér az embercsempészetre. Két ciklus a kiképzőben, és már hinti is a füvet a vidéki suttyóknak. Örök körforgás az élete, bemegy, lediplomázik, kijön. Minden alkalommal nagyobb üzletbe merészkedik, a veszély ismeretlen fogalom számára. Igaz, nincs mit vesztenie, csak egy törvénytelen gyerek és egy elhagyott szerető visz majd sírjára virágot. Egyébként kézenfekvő megoldás fegyintézetben tölteni a hidegebb hónapokat. Ingyenszállás, fűtött szoba, meleg étel, vidám társaság. Akinek szinte semmije sincsen, annak kétségkívül megéri. Ha üzletei bejönnek, meggazdagszik, ha nem, akkor is megoldódnak mindennapi gondjai. Csupán egyetlen szempontot kell szem előtt tartania, senki se sérüljön meg. A többi megy magától. Többen tesznek egy kis rossz fát a társadalom kandallójába, hogy a telet meleg helyen tölthessék. Jogaikat és a törvény adta lehetőségeket profi módon ismerik, csak jól járhatnak. Jövőjüket legfeljebb két napra tervezik előre, nem érdemes távlatokban gondolkodniuk, hisz túl sok a véletlen tényező. Nem kell aggódniuk, ha a nyugatiak nálunk építenek továbbképzőket, lesz majd kitől tanulniuk. Addig is konzultálnak az északi szomszédokkal, esetleg délnyugatra kirándulnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok