VEZÉRCIKK – Mivel nem szimpatizálok a szociáldemokráciával, eszem ágában sincs aggódni a román Szociáldemokrata Párt (PSD) sorsa miatt.
2016. április 28., 20:392016. április 28., 20:39
Mégsem lehet elmenni szó nélkül az ámokfutás mellett, amelyet a párt vezetői elkövettek Liviu Dragnea pártelnök választási csalás miatti jogerős elítélése óta. Azzal ugyanis, hogy Dragnea helyett azt a Valeriu Zgonea ügyvezető elnököt zárták ki a pártból, aki fölvetette, egy elítélt személynek nincs mit keresnie a párt élén, úgy jártak el, mintha a Titanicon a jéghegyet észrevevő matrózt dobták volna ki a hajóról, ahelyett, hogy megpróbáltak volna lassítani, és elkerülni az ütközést.
Pedig az a helyzet, hogy az akkori államfő leváltásáról szóló, 2012-es népszavazáson halott polgárokat „feltámasztó” és leszavaztató Dragneának már az alapfokú ítéletet követően is legfeljebb egy vándorcirkuszban lett volna helye nekromanciával foglalkozó mutatványosként, nem pedig az ország egyik legnagyobb pártja élén. A legsúlyosabb, hogy a pártvezetés összezárt Dragnea mögött, ezzel azt sugallva: a PSD számára kisebb problémát jelent az, hogy egy elítélt vezeti, mint az, hogy valaki felhívja a figyelmet a problémákra.
Bár köztudott, hogy a PSD rendelkezik a legfegyelmezettebb szavazótáborral, amely amúgy rendszerint nem meggyőződésből szavazó polgárokból áll, hanem kampányajándékokkal megvásárolt emberekből, egy ilyen gesztus mégis visszavetheti a népszerűségi listákon az elmúlt hónapokban visszakapaszkodni látszó párt támogatottságát.
Bár mondhatnánk, hogy ez tipikus balkáni, bukaresti hozzáállás, a magyar közösség sem mentes a hasonló problémáktól. Persze a korrupció fenntartását saját pártja leendő képviselői számára célul kitűző Biró Zsolt MPP-elnök csak lebukott, amikor nyilvánosságra került az erről szóló hangfelvétel, és nem ítélték el jogerősen, mint Dragneát, hozzáállása hasonló: magyarázni próbálja a magyarázhatatlant, és ragaszkodik elnöki székéhez.
Igaz, Dragnea legalább meglebegtette, hogy előbb-utóbb lemondhat képviselői mandátumáról és pártelnöki tisztségéről. A kérdés az, nem lesz-e már túl késő, és nem okoz-e addig helyrehozhatatlan kárt pártja, illetve – ami sokkal fontosabb – az ország imázsának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!