JEGYZET – A már unásig agyonemlegetett, de feladni semmiképpen sem akaródzó üres ígérgetések és ámítgatások mellett van még ennek a „dicsőséges” hazai közéletnek egy másik erősen berögzült szokása: a közvélemény kitapogatása.
2017. április 02., 22:552017. április 02., 22:55
Tökéletesen működött már a 90 előtti világban is, sőt talán épp akkor jutott el a csúcsra. Nagyon egyszerű az egésznek a menete: ha sok a gond és baj, elterelő hadműveletként valami óriási bődületet dobtak be, amin aztán az emberek jól elrágódhattak. Ha netán az egész rémhírből csak bejött valami, akkor is jóval kevesebb rémség lett, mint első hallásra, és úszhatott mindenki az örömben, hogy megmenekültünk.
A legeklatánsabb példa, amikor elhíresztelték, hogy személyenként kizárólag tíz négyzetméter dukál mindenkinek, az ezen felüli területre beköltöztetnek más családokat. Hónapokig csak erről lehetett mindenütt hallani, számítgatták az emberek, melyik kis tömbházlyukba írathatnák be a távoli nagynénit-nagybácsit, sikerül-e kijátszani a hatóság figyelmét és hasonlók. A helyzet „fokozódásának” lecsillapulásával aztán elaludt a lakterület problémája is, mindenkinek az örömére. Ez a mostani arrogáns, pimasz társaság pedig előszedi a sutból az apáiktól megörökölt módszert, hogy eltereljék más bajokról a figyelmet.
Ha nem tévedek, azt hiszem, van egy egész rémhírfaragó brigádjuk, s egy másik, aminek a feladata a gondosan kifaricskált rémhírek szivárogtatása. Ezek közös fedőneve a „források”, a papagáj tévéadók rájuk hivatkoznak. Amióta a választások után megkezdték áldatlan tevékenységüket, gyanúsan sok rémhír került a piacra. Csak találomra szemelgetek, a legelrugaszkodottabbakat választva: bedobták, hogy a külföldön dolgozóknak komoly összegekkel kell itthon is adózniuk; a bebörtönzöttek sztrájkokat és egyéb megmozdulásokat helyeznek kilátásba, követelve az új büntető törvénykönyv megalkotását és sürgős életbe léptetését, merthogy ezt már így nem lehet bírni; nemrég pedig a csipekkel átitatott, egészségügyi nyilvántartóval kombinált személyi azonosítóról szólt a fáma.
Az emberek háborognak, elégedetlenkednek – a rémhírbrigád pedig örvendezik: ezekkel törődünk, nem az ő közpénzlopási akcióikkal. És máris elérték céljukat: kitapogatták a közvéleményt, érzik, mi az, ami semmiképpen sem nyomható le a torkunkon, és mi az, amivel még érdemes próbálkozniuk. Némi kis finomításokkal, természetesen. Nem is értem, miért nem működtetik nyíltan a rémhírbrigádokat, miért kell annyit költeniük a fedőszervekre?!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok