Pedig az elnöki választ már hallhattuk: az önkormányzati választásokon elért gyenge eredményeket követően káros lett volna a pártnak, ha újabb megmérettetésen szenved jelentős arányú vereséget. Ami csak azért érdekes magyarázat, mert kérdés, miért gondolták azt a távolmaradásról szóló döntés meghozói, hogy a küzdelem elől való megfutamodás, a valós támogatottság felmérésének elmulasztása viszont presztízsnövekedést hozhat. A parlamenti választásokat gondosan lapulva, „Lemerül, kibekkel” üzemmódban átvészelni ugyanis alapvetően furcsa gesztus egy, magának a romániai magyarság hivatalos képviseletében helyet követelő politikai alakulat részéről. A mostani adok-kapok mindenesetre jelzi, hogy a magát az RMDSZ jobboldali alternatívájaként meghatározó pártban továbbra is heves belső feszültségek vannak, és az alakulatot még mindig identitásválság jellemzi. Az MPP egyik alapvető problémája az, hogy a székelyföldieken kívül a romániai magyarság többi szegmensét – a partiumi tömbmagyarságot és a szórványban élőket – nem tudta megszólítani, a székelyföldi autonómia szorgalmazásán kívül nem tudott olyan koherens, hiteles programot eléjük tárni, ami meggyőzhette volna őket arról, hogy érdemes az RMDSZ helyett a másik magyar pártra szavazni. Márpedig a pragmatizmus itt is érvényesül: a nagyváradi és az aradi magyar is támogatja a székely autonómiát – szavazni azonban mégis arra a pártra fog, amely az őket érintő helyi problémák orvoslását is zászlajára tűzi. Főleg, ha emellett ez a szervezet is kampánytémává teszi az önrendelkezést. Ha pedig az az érzése támad, hogy az alternatív pártban ugyanaz tapasztalható, amivel amúgy az az eddig nyeregben lévő alakulatot támadta – például magát pozíciójába bebetonozó, a számonkérést agresszívan elutasító vezetés áll az élén –, akkor végképp lemond arról, hogy valós alternatívának tekintse.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok