2009. augusztus 05., 09:032009. augusztus 05., 09:03
Emellett jelen állás szerint a Fideszt nehéz, szinte lehetetlen elütni a győzelemtől, így aztán – legalábbis a klaszszikus logika alapján – lehet kettős állampolgárság. A budapesti külügyminisztérium is szakmai anyagot gyűjt a témában, és elindul a pártközi egyeztetés, ami arra enged következtetni: megtépázott presztízsét az MSZP a kettős állampolgárság valamilyen szintű felkarolásával próbálja helyreállítani.
Az ezzel kapcsolatos ambivalenciát Balázs Péter külügyminiszter szavai igazolják, aki szerint a kettős állampolgárság mégsem jó megoldás, mert az egyéni gondokat orvosol, miközben a határon túli magyarok problémáira olyan gyógyír szükséges, ami az egész közösséget érinti. Amiben speciel igaza van, viszont érdekes, hogy egy balliberális kormány minisztereként áll ki a kollektív jogok mellett – holott a liberális oldal rendszerint az egyéni jogok kizárólagosságát hirdeti.
Azt már volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a frázis, amely szerint az uniós csatlakozás okafogyottá teszi a magyar állampolgárság kiterjesztését, megdőlt. Szlovákiában nem haboztak olyan, fasisztoid nyelvtörvényt kidolgozni, amely a magyarok ellen irányul. Ha rendelkeznének magyar útlevéllel, Budapest is hatékonyabban léphetne fel az érdekükben akár a pozsonyi, akár a brüsszeli fórumokon, hiszen saját állampolgárairól lenne szó. A
miatt meg ne aggódjon Balázs Péter, hogy az állampolgárság csak egyénileg kérhető: borítékolható, hogy a határon túli magyarok szinte egy emberként folyamodnának érte. Így máris biztosított a közösségi megoldás, ami viszont egyáltalán nem zárja ki a tényleges kollektív jogokat sem. Egy kérésünk azonban lenne. A kampányban egy szó se essen a kettős állampolgárságról. Csak egyetlen formában szeretnénk hallani róla: amikor az Országgyűlés megszavazza a jogszabályt.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.