2009. október 07., 11:582009. október 07., 11:58
Egy sör nem sör, egy mozdony miért is lenne elég az amúgy is leromlott szerelvényeiről elhíresült vasúttársaságnak, így nem aprózták el a dolgot: a vállalat és a mozdonygyár közötti egyezmény értelmében a CFR összesen három villanymozdonyt vásárol a következő két év alatt, összesen 28,18 millió lejért.
Na, most mondja azt valaki, hogy az országot utolérte a recesszió. Hisz nem egy magántőkéből gazdálkodó vállalkozásról beszélünk, amelynek okos gazdálkodással akár jól is mehetne a világgazdasági válságban, hanem az amúgy is folyamatos veszteségekkel küzdő, adósságokat felhalmozó, alkalmazottainak bérét késve utaló, s a válság okán tömeges elbocsátásokra készülő ÁLLAMI vasúttársaságról.
Nem is saját tőkéből finanszírozzák ám a hatalmas beruházást, hanem – honnan is máshonnan –, mint egyenesen az állami költségvetésből. Abból a szűkös kis büdzséből, amiről mostanság csak azt hallani, hogy nem futja semmire, vegyék már észre a követelőző közalkalmazottak is, hogy VÁLSÁG van.
Távol álljon tőlem a populizmus. Nem akarok én a gazdasági fejlődés kerékkötője sem lenni. Hisz hol van ez a nálunk luxusberuházásnak minősülő gyenge kis mozdony attól, hogy napjaink leggyorsabb vonata képes elérni az óránkénti 575 kilométeres sebességet. Azonban elmúlt tíz éve annak, hogy viszonylag rendszeresen vonatozom Kolozsvár és Csíkszereda között.
A 288 kilométeres táv megtétele nemhogy nem közelít az ideálisnak ható másfél órához, hanem a kezdeti öt óráról fél órával hosszabbra nyúlt. Hasonlóképpen a gyermekkoromban még a Brassó–Csíkszereda közötti távot tíz perc híján két óra alatt végigzötyögő személyvonat, amelynek ma sokszor a két és fél óra sem elég a 95 kilométeres kihíváshoz.
A mozdonyakvizíció pedig sajnos nem kecsegtet annak a lehetőségével, hogy ezentúl hamarabb eljutok A pontból B pontba. És most az egyszer nem arról van szó, hogy Erdélyt diszkriminálják az állami pénzek elosztásakor. Egyszerűen csak arról, hogy a közeljövőben mindössze néhány kiváltságos mozdonyvezető próbálgathatja, hogy milyen a romániai vasutakon száguldozni. Jelenleg ugyanis az egyetlen olyan romániai vasútszakasz, amelyen 200 km/órás sebességgel lehet közlekedni, a făurei-i vasúti tesztközpontban található.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok