2009. október 23., 12:152009. október 23., 12:15
A fene se akar fogadatlanul prókátorkodni, az említett üzletembert természetesen felelősségre kell vonni a be nem fizetett adók miatt. Hanem azért az ilyen hozzászólások olvasásakor eszembe jut: vajon mit szólna az államosítás e buzgó hirdetője, ha tényleg megtörténne, amit óhajt? Mondjuk egyszer csak jön egy olyan kormányzat, amely úgy dönt, hogy egy túrót fog ő az államkasszában tátongó lyuk betömése érdekében nemzetközi pénzintézetek előszobáiban hitelért kuncsorogni, inkább abból dolgozik, ami van.
Így aztán előveszi az adójegyzékeket, és szépen elkezdi államosítani a leggazdagabb polgárok vagyonát. Ezzel egy ideig megnyugszik, de ha egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás: végül minden magánvállalkozást állami kézbe vesz, mert minek fáradozzon már a polgár mindenféle üzleti ügyek bonyolításával, majd az állam jól megszervez mindent felülről, hiszen onnan úgyis nagyobb a rálátás az egész rendszerre.
Ezért a polgárnak semmilyen gondja nem lesz, csak az, hogy lelkesen dolgozzék a közös jövő építésén – na nem abban a munkakörben, amelyhez a leginkább kedve és tehetsége van, hanem abban, amelyben a rendszer irányítói szerint szükség van a munkaerejére. Előfordulhat, hogy a felülről, néhány felvilágosodás korabeli, illetve 19–20. századi fantaszta képzelgései alapján mesterségesen létrehozott egyenlőségnek a kommentelőhöz hasonlóan lelkes hívei azért előbb-utóbb elcsodálkoznának azon, milyen furcsa is lenne egy ilyen rendszerben élni.
A szimpatikusnak ható elveket elfogadó, többnyire kamaszkorú vagy a húszas éveik elején járó srácok például bizonyára meglepve konstatálnák, hogy a nagy idolt, Che Guevarát tisztelni kell, de az arcképével ellátott pólót már tilos viselni, mert egyrészt vagy egyenruhában, vagy öltönyben kell járni, másrészt meg hogyan is képzelik már, hogy proletár testükkel az egyenlőség e nagy harcosának arcát illessék.
Meg persze internetezni sem lehetne akkor, amikor kedvük tartja, amikor pedig igen, akkor is csak bizonyos, engedélyezett tartalmakhoz férnének hozzá. Igaz, ennek előnye is lenne: kevesebb, a bősz kommentelőéhez hasonló hülyeség kerülne nyilvánosságra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok