A könnyen bedőlők egyre nehezebben igazodnak el a marosvásárhelyi románság választott képviselőin.
2013. június 26., 09:222013. június 26., 09:22
Amíg a polgármester, a tanácsosok, a parlamenti képviselők és szenátorok, no meg a kormánymegbízott hajthatatlanul földbe tiport minden magyar érdekeltségű kezdeményezést, mindenki tudta, hányadán állunk. Mostanában azonban egyesek olyan negédesen fogalmaznak bizonyos kérdésekben, hogy a hiszékenyek már jóravalóságot is képesek kiolvasni szavaikból.
Az élen Dorin Florea polgármester jár, aki a Székely Nemzeti Tanács múlt hétvégi tisztújító közgyűlésén megerősítette: támogatja a különálló székelyföldi régió megalakítását. A 2000-es vásárhelyi román „hatalomátvétel\" győztes hadvezére, a különálló Bolyai-iskola megalapításának egyik legfőbb ellensége, a kétnyelvűség elleni harc szószónoka most nem szégyellt úgy kiállni, mintha máris a székelyeket képviselné: kijelentette, tárgyalni kell a románsággal (mintha ő nem is közéjük tartozna), meg kell győzni őket, hogy nincs mitől rettegni.
A másik jómadár Marius Paşcan, a Maros megye kormánymegbízottjaként veretes magyarellenes hírnevet szerző élharcos, aki most szenátorként, illetve a kultúráért felelős szakbizottság alelnökeként „rendellenességeket tapasztalt\" a vásárhelyi nemzeti színháznál, ahol nem sokkal ezután felmerült a magyar és a román társulat függetlenítése.
Első látásra meghökkentő Florea és Paşcan színeváltozása, azonban szó sincs erről. A polgármester egyszerűen több hatalmat akar, amikor egy olyan régió vezetőjeként képzeli el magát, amelyben tökélyre fejlesztheti a magyar követelések eltiprásában szerzett tudását. A régi álom, az önálló magyar vásárhelyi színház meglebegtetése mögött pedig csupán az áll, hogy Paşcanéknak bajuk van a magyar vezérigazgatóval, illetve az általa kinevezett román tagozatvezetővel, ugyanakkor a különválással anyagilag szorult helyzetbe lehetne taszítani a Tompa Miklós Társulatot.
Apropó önállósulás: a vásárhelyi viszonyokról mindent elmond, hogy egy magyar iskola különválási törekvése tegnap még a román politikusok szerint egyenlő volt a békés együttélés felrúgásával, a középkort idéző szegregációval. Csak hozzáállás kérdése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!