JEGYZET – Az egyetemi tanévkezdetkor egyre több barátnak, ismerősnek, tanítványaimnak, szüleiknek láttam a posztját a frászbukon, miszerint Európa legismertebb egyetemeire való szerencsés bejutás után megkezdődik számukra a még komolyabb tanulás.
2016. október 16., 19:352016. október 16., 19:35
Egyenként mindenkinek gratuláltam, most közösen is megteszem azok számára, akiket személyesen nem ismerek: nagyon szép munka, fiatalok, ez igen, sok sikert nektek, és sose feledjétek, hogy a tudás hatalom! De nemcsak a külföldi egyetemre készülők, hanem akik még középiskolások, azok közül is sokan érnek el nagyon szép eredményt nemzetközi tantárgyversenyeken.
Le a kalappal előttük, további sok sikert! Csak azt furcsállom, hogy alig-alig emlegetik ezeket a tehetséges ifjakat azok a nagyhangú tévéadók, melyek reggeltől estig folyton szenzációs híreket ígérgetnek, hogy amikor végre be is kell adniuk valamit, akkor banális kocsmai csetepatéról vagy közúti balesetekről, szerelmi szenvedélyből lekevert pofonokról szól a fáma. Illetve az utóbbi idők slágertémájáról, az elcsalt doktori értekezések körüli kavarodásról: ki másolt egy kicsit, ki másolt sokat, kitől kell elvenni a jogtalanul bitorolt címet, kitől lehetne, de mégsem teszik, ki tud többet a másik szellemi haramiáról, ki az, aki megjátssza az ártatlant és hasonlók. Közben a magas fórum, a Szenátus is kimondta a tutit, mégpedig annak a bizottsági elnök asszonynak a szavaival, aki szerint csak az illető egyetemek léphetnek plágiumügyekben, vagyis feltenni a zárat a szájra, és abbahagyni a kekeckedést.
Jön a hivatalos kampány lassanként, nem kell hát fűt-fát bemártani és más agyában tolvajkodónak kikiáltani. Természetesen ha politikai ellenfélről van szó, az más. Azt lehet. Csakhogy az ellentábor sem rest, rázendítenek ők is. Én már nagyon unom ezt a huzavonát. Különösen amikor látom a bambuló arcokat azt bizonygatni, hogy elmélyedt kutatómunka eredménye a dolgozat, miközben azt sem tudja, milyen témakört is kutatott olyan elmélyülten. Csoda ilyen körülmények között, ha a külföldön tanuló ifjaknak nem fűlik a foga hazajönni és „megújítani” ezt a nevetségbe fulladó rendszert?!
Miért jöjjenek? Hogy felfalják őket a ráják és cápák, hogy hajlongjanak egy gyorstalpaló, látogatás nélküli kurzust elvégzett okostojás előtt?! Az meg leereszkedően odadobjon nekik egy-két szót, lássák, hogy emberszámba veszik őket?! Csak beszélnek a felborult értékrendről: ideje volna hát egy profi becsüst alkalmazni, hátha végre történne is valami!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!