JEGYZET – Hagyomány lett már egy ideje, hogy a választási kampányok előtt nekilódul az amúgy sem lanyha ájtatossági kedv.
2016. augusztus 28., 19:212016. augusztus 28., 19:21
Mintha legalábbis arról kellene szavaznunk, hogy az egekbe vagy a poklok poklára jussunk-e, mégpedig gyorsított eljárásban. És a kampányközi időszakokban is folyton pénzeket forgató államegyház ilyenkor hirtelen feneketlen zsákká lép elő, aminek semmiképpen sem lehet kielégíteni pénzfaló kedvét.
Bevallom, bőven éltem a kárörömmel, amikor felcsapott a fővárosi megváltási megaközpont körüli szívek harca, látván-hallván, hogy már a mérsékeltebb hívek is megelégelték az állandó adománygyűjtést. Teljes mértékben igazuk van azoknak, akik a vízcsapból is áradó kórházi mizériák hallatán megkockáztatták, hogy az újonnan megválasztott fővárosi polgármester asszonynak esetleg az egészségügyi intézmények általános rendberakására is gondolnia kellett volna, nemcsak a nemzeti megváltásra. De úgy látszik, hogy a sajtós alapfoglalkozású városanya megjuhászodott, magába szállt, és mindenekelőtt elfeledte, milyen harcos tirádákat zengett, amikor lelkéből lelkedzett pártja ellenzékből figyelte, az akkori kormánypártok ájtatoskodásra szánt összegeit.
Egyébként az ő dolga, meddig merészkedik el az önkényeskedéssel ebben az első mandátumában, de gondolhatna arra is, hogy ha túlfeszíti a pénzes áhítatot, egyben utolsó is lesz a megbízatása. Mert a fővárosiak jó része valamivel felvilágosultabb a csontsimogatásért térden csúszkálóknál, különösen ha az ő bőrükre megy ki a játék, és az ő városuk lesz élhetetlenebb az egyéb célokra nagylelkűen felajánlott közpénzek miatt. Arra vagyok kíváncsi, hogy az utóbbi időkben olyannyira harcos korrupcióellenes ügyészek mikor fogják megszállni az ország különböző hagymakupolás szentélyeit és elszámoltatni az ájtatoskodással sosem fukarkodó pópákat, hogy melyik jelölt pozitív, illetve negatív kiprédikálásáért mennyit kaptak.
Ez ugyanis negyedszázada világos: a vasárnapi miséken kőkemény kampánybeszédek (is) elhangzanak. Ha jól emlékszem, 1990-ben még arról volt szó, hogy templomban és iskolában tilos a politizálás, de ezt már akkor sem vette komolyan senki. Zajlott is a kampány keményen, csak akkor talán még volt némi meggyőződés a beszédekben, most viszont már aki fizet, annak muzsikálnak: a készséges fizetőknek paradicsombeli sétákról, az ellenszegülőknek izzó szurokkal teli katlanokról szól a nóta. Lehet majd választani a szavazólap pecsételése előtt!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!