Rostás Szabolcs

2019. május 20., 08:06

Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer tudatában borítékolható volt, hogy az úzvölgyi katonai temető körül kirobbant botrány nem csitul el magától, és előbb-utóbb elszabadulnak az indulatok.

Az immár jócskán befagyottá vált konfliktus kialakulásához persze alapvetően hozzájárult a közelgő európai parlamenti választások kampánya, ami tudvalevőleg egyáltalán nem kedvez a párbeszéd kialakításának, legyen szó politikai kérdésekről, avagy a nemzetiségek közötti együttélésről. Márpedig a párbeszéd, a kompromisszum keresése annál is inkább nem spórolható meg, hogy az ügyben immár egymást érik a meggondolatlan és elhibázott reakciók, viszontválaszok, provokációk, amelyek egyáltalán nem visznek közelebb a megoldáshoz, sőt olajat jelentenek a tűzre.

Persze nyilvánvaló, hogy az eredeti provokációt a dormánfalvi önkormányzat követte el azzal, hogy önkényesen román parcellát alakított ki az úzvölgyi első világháborús osztrák–magyar katonatemetőben, félszáz betonkeresztet és egy ortodox emlékművet állítva fel – többek között magyar honvédek sírhantjára. Ez már önmagában kimeríti a kegyeletsértés és sírgyalázás fogalmát, ugyanakkor elegendő az etnikumközi kapcsolatok felrobbantására, az államközi feszültség szítására. Ezen túlmenően a Bákó megyeiek valamennyi lépését nemcsak a jóérzés, hanem a hatályos román törvények áthágása is jellemezte.

De vajon mi lehet a megoldás a kialakult helyzetben, miként lehetne elégtételt venni a dormánfalviak által elkövetett gyalázaton? Le kellene dönteni mind az ötven, kakukktojásként elültetett betonkeresztet az emlékművel együtt, ahogy követelik sokan a közösségi oldalakon? A felháborodás természetesen jogos, hiszen méltán érzik úgy az erdélyi magyarok – sőt honvédsírokról lévén szó, valójában minden magyar –, hogy a nemzeti kizárólagosságot hirdető román intolerancia újabb, jó adag történelemhamisítási kísérlettel nyakon öntött megnyilvánulásának lehetünk a tanúi. És persze az is jogos elkeseredésre ad okot, hogy a mai napig nem lehetett rendezni a hargitaiak és bákóiak között évtizedek óta fennálló területvitát, holott mindez a magyarok megannyi kormányzati szerepvállalása ismeretében egyáltalán nem tűnik lehetetlen feladatnak.

Viszont a politika és közigazgatás tehetetlensége, megoldásképtelensége nem szabad szélsőséges cselekedetre sarkalljon, különösen akkor, amikor a másik fél ugrásra készen várja a kínálkozó lehetőséget. Egyértelműen ártottak a temetőügy rendezési kísérletének a román kereszteket szemeteszsákokkal letakaró, önmagukat névtelen aktivistáknak beállító civilek, performanszukkal ugyanis éppen a román nacionalisták malmára hajtották a vizet. Akiknek most éppenséggel nem a dormánfalviak kegyeletsértése miatt kell lapítaniuk, hanem alkalmuk van magyar provokációt kiáltani.

Az EP-választást megelőző időszak nem alkalmas az úzvölgyi temető körül kialakult helyzet átbeszélésére, tisztázására és a megoldás kialakítására, utána azonban halaszthatatlanul neki kell fogni az ügy rendezésének. Mégpedig az érintett települések, a megyei önkormányzatok, az illetékes szakhatóságok és minisztériumok, sőt a két ország hadtörténeti intézeteinek bevonásával. A világégések idején hazájukért életüket adó katonák – legyenek azok magyarok vagy románok – valószínűleg forognak a sírjukban, ahogy kései utódaik egymásra acsarkodnak a csontjaik fölött, még halálukban sem hagyva nyugodni őket. Ha másnak nem, az irántuk való végtisztességnek, kegyeletnek kell ösztönöznie a civilizált megoldásra.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Vélemény
Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...