2009. február 24., 10:182009. február 24., 10:18
Én fenntartottam azt, amit a dokumentumokból olvastam, hogy a nemzeti tanács nem párt, nem is kisebbségi szervezet. Önmagát „parlament jellegű közképviseleti testületként” határozza meg, melynek egyedüli célja, hogy a magyar szervezetek, pártok tevékenységét összehangolja az autonómia követelésében, ha pedig sikerül kivívni az autonómiát, az erdélyi magyar parlament szerepét tölti be. Akkor még úgy számították, előbb vagy utóbb az RMDSZ is besorol az EMNT ernyője alá, hiszen a romániai magyarság legjelentősebb politikai szervezetének ott a helye az erdélyi magyar parlamentben. E logika szerint magától értetődött, hogy a parlament nem állít jelölteket a községi vagy megyei választásokon, és az is, hogy más parlamentekben sincs keresnivalója.
A fogadást 2004-ben megnyertem, ma viszont elveszíteném. Az EMNT elnökét azóta az Európai Parlament képviselőjévé választották. 2007-ben még volt mentség. Akkor Tőkés László független jelöltként szállt be a választási versenybe megannyi erdélyi magyar szervezet támogatásával. Azzal viszont, hogy az EMNT választási szövetséget kötött az RMDSZ-szel, végképp letért az önmaga számára eredetileg kijelölt útról: a romániai magyar politikai szervezetek egyikeként nyilvánult meg. Azt tette, amit a Ion Iliescu által alapított Nemzeti Megmentési Front 1990-ben.
Az is afféle parlamentként kezdte, aztán pártként folytatta. Iliescuék azonban menet közben megszerezték a jogosítványokat a pártos működéshez. Nem így az EMNT. A nemzeti tanács sem pártként, sem kisebbségi szervezetként nem jegyeztette be magát; egyedül semmilyen választáson nem vehetne részt. Azt sem tekintette a kiegyezés elengedhetetlen feltételének, hogy az eszmei körébe tarozó Magyar Polgári Párt is részese legyen az erdélyi magyar összefogásnak. Ezzel eleve kiszolgáltatott, alsóbbrendű szerepet vállalt az RMDSZ-szel való viszonyában. A Tőkés Lászlónak felajánlott listavezetői hely így nem a tartós megegyezés záloga, hanem afféle végkielégítés az RMDSZ ellenzéke számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok